Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
V.FEJEZET. A magyarkirályi hatalom és a magyar ferencrendiek
1735-ben Patachich Gábor gróf, kalocsai érsek, arra kérte a királyt, magyarázná meg a bosnyák ferenceseknek bővebben azokat az oltalomleveleket, melyeket nekik adott, hogy a rendes püspöki hatalmat semmikép se próbáljájk megsérteni. Hisz, irta az érsek, azoknak a püspököknek, kiknek jól berendezett szemináriumaik vannak, meg kell lennie annak a joguknak, hogy a nép szükséglete szerint a leányegyházakat plébánia egyházakká alakítsák át és mind ezeket, mind a már fennálló anyaegyházakat saját papjaikkal lássák el. 130 5 1754-ben a pécsi püspök azt jelentette közvetett úton a királynőnek, hogy nemsokára annyi, Szlavóniában alkalmazható papja lesz, hogy fokozatosan megkezdheti a ferenceseknek a szlavóniai plébániákról való eltávolítását. Ugyancsak 1754-ben a szerémi püspök, kinek, mint tudjuk, 9 plébániája volt Szlavóniában, melyek közül a ferencesek 3-at kezeltek, azt jelentette (közvetett úton) legfelsőbb hefty re, hogy 2 helyen világi papokkal lehet helyettesíteni a franciskánusokat. 130 6 Még a szegény boszniai-diakovári püspök is azt jelentette, szintén 1754-ben, a hatóságok utján Mária Teréziának, hogy bár papsága, a székesegyházban neki szolgáló káplánokon kivül, nincs, azért mégis könnyű neki 4 plébániájára (több sem volt neki) világi papokat szereznie. 130 7 (A királynő örülhetett a boszniai-diakovári püspöknek is.) 1733-ban az akkori zágrábi püspök, Branyugh György, még az írta a király elé szánt jelentésében, hogy Szlavóniában a nép a ferencrendiekhez hozzájukszokott és ott a világi papok nem is volnának biztosságban a rablók 1305 Digiietur • • . sensu m regiarum proteotionalium suarum provinciáé Bosnensi clementissime uberius insinuare, ne ordinariam Diaecesanorum aiuthoritatem impedire aut divexare quoque modo attentent . . . Ordinariis propria bene instructa babentibus clericorujni seminaria utique et filiales pro exigentia populi in parodhiales erigendi et tarn has quam alias iam erectas suis providendi sacerdotibus Ecclesias manere debet facultas. — Orsz. Levélt. Cancellaria Oszt. Litterae Archiepiscoporum. 5(F5. Az érsek levele iá királyhoz 1735. jul. 30-ilkáról. 1300 orig. Ref. 1754. 196. jan. 17. Exm. jul. 15. — Ebben a rejerádában a cancellár, a többi között, ezt irja: Péterváradon (bol a jezsuitáké a plébánia) ne állítsanak még egy plébániát, mert ez. sok vitára adna okot, hanem a jezsuiták a külvárosba, ahovfa éjjel nem járhatnak, tegyenek egy világi káplánt. (Lám, milyen csínján bántak a jezsuitákkal. Egészen másképp, mint a szegény ferencrendiekkel. Nagy oka volt ennek.) Mint egy, 1765-iki referádából megtudjuk, a péterváradi plébániát (mely, mint exemptus plébánia, az esztergomi érsek aliá tartozott) még a XVII. század végén kapták meg a jezsuiták I. Lipót kixálly rendeletéből'. Kollonich Lipót, esztergomi érselk, átengedte .nekik az -ottani tizedeket és ejgyéb egyházi jövedelmeket. 1765-ben Mária Terézia megerősíteitte a jezsuitákat péterváradi jogaikban, azzal a kikötéssel, hogy az ifjúságot is tanítsák és ^erre & célra a város adjon nekik épületet. — Or. Ref. 1765. 174. máj.18. Exm. máj. 28. 130 7 Or. Ref. 1754. 196.
