Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ „Adalékok a magyar franciskánusok történetéhez." — E cím alatt lát napvilágot P. Pius könyve. Hálás munkát végzett a könyv irója, hisz egy olyan Rend múltjából hoz elő adatokat, mely a hét évszázados történelme alatt minden nép, de különösen a magyar nép életébe bekment. Manapság, a sóik paragrafus és társadalmi törvény nyomása alatt kifáradt emberek nagy előszeretettel néznek a Rend felé, mely minden kényszerszabály fölé emelkedve, nótás kedéllyel és mosolygós, gondatlan nézéssel akart szolgálni az Úrnak — és ez alapon tehermentesíteni a kedélyében fáradt társadalmi embert. Pietistákkal, forradalmárokkal, anarchistákkal egyaránt találkoztam Assisiben, Carceriben, Alvernán. Mind-mind tanulmányozni, bámulni jött Ferenceti és Rendje testvéreit. Ügy van megalapítva ez a Rend, hogy örökös hahota és mosoly legyen a társadalmi tülekedésekben, vagy bármily paragrafusrágásban kifáradt emberek fölött.. . És mégis, mily csodája az Égnek! Ha kifáradnak a társadalom munkásai, ha összerogynak a népek nagy oszlopai, íha csődöt mond a politikusok (lángelméje, ha ingadoznak a hadseregeik — franciskánust ránt elő a történelem. S ha már szinte elveszett minden, a mosolyhoz, a gondatlansághoz, a suttogó imához szokott ferencesek a kitartás, az erő, a harcok világraszóló csodáit művelik. Soha még ország el nem veszett, mely válságos pillanataiban a franciskánusi kézbe vetette gyeplőit. . . Tanú erre a történelem, — elsősorban pedig a magyar történelem. A mindig válságos és nagystílű magyar történelemtől elválaszthatatlanok a ferencesek. Sőt annyira benn vannak a magyar történelemben, hogy szinte nem is mint szerzetesek, hanem mint valami különleges „magyar próféták" szerepelnek. — És valamint a magyar nemzet történelméből lehetetlen tanulmányozni egy boldog nemzet boldogságának; történetét, — épp így a magyar franciskánusok történelmében hiába keressük az Assisii Ferenc boldog íramciskánusainak típusait. Ami a magyar történelem, az a magyar franciskánus : viaskodás, szenvedés, örömtelenség, sírás, véres halál. És minél