Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

V.FEJEZET. A magyarkirályi hatalom és a magyar ferencrendiek

tett koldulószerzetesek, niaizarénusok és remeték összes száma az említett 1767-ik (illetően 1769-ik) évikén 3781-re. A camcelMr az említett tabella felterjesztésének kapcsán a következő tartalmú véleményt terjesztette a királynő elé: A kalocsai érsek, a pécsi, a boszniai-diakovári, a szerémi püspök és az esztergomi káptalani helynök azt mondják ugyan, hogy a köldulószerzetesek száímat lehet csökkenteni, de még ezek is csak az elkerülhetetlen szükség esetére javasolják ezt. Küllőmben, mondják, tekintve a lelki hasznot, melyet e szerzetesek hajtanak, maradjon meg a mostani létszámúik. A többig püspök egyszerűen a mai létszám fenntartását óhajtja. Mivel tehát, írja a cancellár, a felségnek is az az akarata, hogy csiak az szűnjék meg, ami felesleges, de az Isten dicsérete és a népnek a lelkiekben való kiszolgálása ne fogyatkozzék meg, ő (a cancellar) hozzájárul a püspökök véleményéhez és azt javasolja, hogy a koldulószerzetesek száma Magyarországon és Szlavóniában maradjon úgy, mint 1767-ben volt, vagyis maradjon 3 7 8 1. Eddig a nép nem panaszkodott e szám miatt, inkább csökkentését venné rossz néven, mert elvesztené iá szerzetesek szolgálatát. E számon felül új tagokat csak a felség engedelmével legyen szabad a szerzetekbe fölvenni. Ami a remetéket illeti, a haszontatan okról és feleslegesekrőL' a püspökök vétessék le az egyházi ruhát és utasítsák őket világi foglalkozásra. Akik megmaradnak, azokat iá koldulásban csak lakóhelyükre szorítsák. A nazarénusokat vissza kell küldeni a világiba. Akik közülük felszentelt papok, alkialmazzáík őket a lélkipásztorkodásra. Akikkel ezt nem lehet tenni, maradjanak meg magányukban, de új tagokat ne vegyenek fel maguk közé. Ha a koldulószerzeteseik számát szaporítani kell, jelentést kell tenni a felséglnék a püspökök véleménye alapján. A püspökök a különböző kolduló szerzetes-házak kolduló területét határozzák meg. Elgyik ház tagjai a miáisik területére ne menjenek. A meghatározásnál tékintettel kell lenni a különböző házaknak anyagi helyzetére. Valamennyi ház vagyonát pontosan össze kell irni és az összeírást fel kell küldeni a helytartótanácshoz (és innen a cancelláriálhoz és innen a királynőhöz). A jezsuitáknak és a piaristáknak alapítványaik! vannak, az országba nem mint koldulókat fogadták be őket, nekik tehát tartózkodniok kell a koldulástól. Mindazonáltal a jezsuita-rend újoncai és a harmladik fogadalmat letett tagjai, az 1765-iki rendelet szerint tovább is koldulhatnák. A koldulószerzetesek a szükségen túl ne kéregessenek és amit gyűjtöttek, azzail mértékletesen ós takarékosan éljenek. A királynő a cancellárnak e javaslatát, 1770. márc. 16-ikán, jóváha gj'ta, kü'lönösen helyeselve, íhogy ezután ne a rendi elöljáróktól vagy más magányosoktól függjön a koldulószerzefesek számlának szaporítása, és még ezeket rendelve el: A felterjesztett táblázat szlerint az országban 177 remete van. A püspökök jelentsék, van-e nekik alapítványuk? miként van az téve, örökös-e? Melyeket kell közülök megtartani, melyekét nem? Készítsenek továbbá