Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
V.FEJEZET. A magyarkirályi hatalom és a magyar ferencrendiek
tegyen azután jelentést megbüntetését illetően. Míg a királynő legfelsőbb ítéletét meg nem hozza, a vétkes atya legyen áristomban a pozsonyi ferencesek conventjében. Mária Terézia, ki minden bűbájossága mellett, alkalomadtán nagyon szigorú is tudott lenni s különösen akikor, mikor királyi tekintélyét sértették meg, — pedig itt most tulajdonképpen arról is szó volt — nem ismert tréfát, a cancellár felterjesztésére szépséges kezével reáírta: Ha kell, még katonai karhatalommal is hozzák Pozsonyba. 124 6 Nos, katonaságra nem volt szükség. Ivanovics, vévén a királynő parancsát, önként jelentkezett Pozsonyban a helytartótanács előtt. Az őt kihallgató bizottság kérdéseire ezt felelte: Levelét a cancellárnak hazaszeretetből írta. Ha a szlavóniaiaknak nemzetükbeli püspökük volna, szószólójuk lehetne az udvarnál, feltárhatná ő Felsége és a kormányszékek előtt népe szenvedéseit és érdemeit s így felvirágoztathatná az országot. Az idegen püspökök ezt nem teszik, hanem inkább azt a pénzt, melyet az ország templomaira kellene fordítaniok, idegen rokonaikra költik. Ezért írta meg levelét, mellyel azonban sem a királynőt, sem a cancellárt, akihez inkább, mint a haza atyjához fordult, nem akarta sérteni. A cancellár ezt a védekezést felterjesztette a királynőhöz. Még a védekezésben is vannak fullánkok, írta. A helytartótanács kebeléből kiküldöitt bizottság és maga a helytartótanács, írta továbbá a cancellár, Ivanovics-ot a felségsértés bűnétől mentnek mondják ugyan, de mégis azt javasolják, hogy mivel egyházi méltóságban levő és püspöki jelleggel felruházott szent személyeket még most is 'támadni merészel s egyéb tilalmas dolgokra is hajlandó, forrongó lelkületet árul el, mely nemzete természetének ugyan megfelel, de melyet egy szerzetesben még sem lehet helyeselni, de meg mert szabadabban, mint ahogy meg van engedve, és hosszadalmasabban, mint ahogy illik, írt Felséged egy ministerének, t. i. a magyar udvari cancellárnak, így, eddigi fogságán kívül még három havi fogságot szenvedjen a budai ferencrendi conventben, heti háromszori böjttel, és a határvidékről mindenkorra távolítsák el. A helytartótanács javaslatához a cancellár a maga részéről még hozzátette: Ivanovics eljárása arra a változékony és durva szlavóniai népre nagy hatással lehet és még a püspököknek tartozó engedelmességtől is eltántoríthatja. Hogy tehát ama rendnek a cselekvésben és a beszédben gyakran szabadabb és vigyázatlan egyéb tagjai is a megzabolázásnak valamely példáját lássák 1, parancsolja meg a felség, hogy Ivanovics-ot tegyék át a marianus rendtartományba s hogy ez a rendtartomány őt vegye föl tagjai sörába. 124 6 Piacet etiam per brachium militare M. — Or. Ref. 1749. 153. aug. 25. exm. aug. 28.
