Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

IV. FEJEZET. A magyar ferencesek történetének vázlata különböző rendházaik szerint

Kaizer azt írja, hogy a lutheránus Dobó István utasította ki őket a városból.

58

9 Mi, ismerve a régi ferencesek szellemét, semmi esetre sem vagyunk hajlandók elhinni, hogy az egri kisebb testvérék

1 a népet éppen a legnagyobb veszedelem idején gyáván elhagyták volna, hanem Kaizer nézetét követjük s azt mondjuk: a ferenceseket Egerből is a protestánsok kergették el. Tudván, hogy Egerben egyáltalában volt protestantismus, az atyáknak a városból való erőszakos kiűzését külön bizonyítékok nélkül is nyugodt lélekkel mérnők állítani, csak azért, mert, mint mindenki, aki a múlttal foglalkozott, mi is tudjuk, hogy a XVI. és XVII. századbeli» protestánsok (meg katholikusok is, ahol az övék volt! a hatalom) mily brutálisan türelmetlenek voltak, — ámde az egri protestánsok viselt dolgairól még külön adataink i

ls vannak. Igaz, hogy ezekben a ferencrendiekről egy árva szó sincs, de hát, hia tekintjük, hogy az egri kálvinisták még az egri káptalant is megfosztották templomától, elhihetjük-e róluk, hogy a szegény barátokat megtűrték városukban? Továbbá, tekintve, hogy, — mint alább olvasható — Jászberényben mit tettek a protestánsok a ferencrendiekkel és hogy e városban csak Verancsics Antal, egri püspök, erélyessége mentette imeg az atyákat a kikergetés szégyenétől (1552-ben, mikor a franciskánusoknak Egerből el kellett jönniök, Verancsics még nem volt egri püspök, akkor Oláh Miklós volt Eger főpásztora, aki azonban Bécsben cancellárkodott és valamint zágrábi püspök korában zágrábi, úgy egri püspöki korában egri egyházmegyéjének a színét sem látta soha,

59

0 de meg aki, ha teljesítette volna is a resideális kötelességét, kérdés, tehetett-e volna valamit a nagy Dobó István élűén?) és tekintve, hogy — mint alább szintén látni fogjuk — Gyöngyösön csak a török oltalmazta meg a ferenceseket attól, hogy a protestánsok

1 tőlük templomukat elvegyék (Egert a török csak 1596-ban foglalta eü), kételkedhetünk-e csak egy percig is, hogy az egri protestáns katonaság, mely, mi vei az ország védelme miatt felette nagy szükség volt reá, olyan nagy úr volit, hogy a vallás miatt még a király sem mert vele 88

9 Kaizer.nél a Dobó Gergely nyilván csak íráshibái. Az 1913-iki Kapisztránus Schematismusban ez van : ... 1552. quo post solutam Turcicam Obsidionem Gregorius, Dobonis) mi'litiae Agriensis ducis collega, iam Lutberi peste cor rep tus fra.tr es Provinciáé huius (Marianae) propulsaverat. — Tehát egy Gergely, aki Dobó Istvánnak társa volt. (Bornemiszát Gergely deák — litter atus — volt ez, ki hősiek részt vett a vár -védelmében. Ld. Nagj/ Zván. II. 176. és Szilágy i-Acsády. 326., ahol azonban tévesen G y ö r g y-nek van irva.) Ha Dobó társa űzhette ki a ferenceseiket Egerből, bizony Dobónak magárnak is részének kellett lennie a kiűzésben. — Az 1913-iki, idézett Schamatismusban még az is £el van jegyezve, hogy Gergely a kiűzés alkalmával egy ferencrendit rettenetes, gyalázatos módon halálr.a kínoztatott. Tehát nem a török ostroma elől futamodtak meg gyáván az atyáik, hanem a protestánsok, már az ostrom után kergették ki őket erőszakkal Egerből. 59

0 Ld. Kollányi Ferenc: Oláh Miklós. Kath. Szemle. 1888. 46., 48. — Sörös Pongrác : Ötven év Oláh Miklós életébőffl. Klath. Szemle. 1903. 432. — Sörös Pongrác : Egy •fejezet Oláh Miklós életéből. Katlh. Szemle. 1903. 119.