Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
IV. FEJEZET. A magyar ferencesek történetének vázlata különböző rendházaik szerint
ugyan, de convent nélkül, conventjüket akikor imár elvették tőlük. Nem sokkal ezután végleg élűzték a protestánsok a ferenceseket Brassóból. Kaizer azt írja, hogy a brassai convent építésiét a salvatorianusoknak 1507-iki esztergomi káptalan határozta él. Hogy egyeztethető össze ez adat azzal a ténynyel, hogy e convent a salvatorianusok 1506-iki fabuláján, mint az erdélyi őrség tagja, már felemlítik? Avagy az atyák 1506-ban már ott voltak ugyan Brasisóban, de conventjük felépítését csak később kezdték meg? Az 1901-i Erdélyi Stefanita Schematismus azt írja, hogy az első ferencesek, kik Brassóba jöttek, marianusok voltak. Nem tévedés-e ez, amennyiben az idézett Schematismus az 1506-iki, határozottan salvatorianus (observans) brassai ferenceseket tévesen marianusoknak veszi? Avagy, valóban valamikor, 1506 előtt is működtek már ferenerendiek Brassóban és ezek a XIII. vagy XIV., vagy XV. században a városban lakó atyák valóban marianusok (conventualisok) voltak? Ha igen, akkor ténynek látszik, hogy, a marianusoknak (conventualisokniaik), ha tartózkodtak is valamikor Brassóban, ott sohasem volt conventjük, vagy ha volt, 1507-re elpusztult, — mert ha volt convenitjük és az még 1507-ben is fennáll, mért kellett az observansoknak 1507-ben a maguk számára új conventet építeniük? Avagy a conventualisok még 1507-ben is ott voltak Brassóban, és az observansok nem az ő h e 1 y ü kbe, hanem ő melléjük jöttek a városba, úgy, hogy 1507-től fogva két convent áll fenn Brassóban, egy conventuális és egy observans? Az az egy tény, hogy az observansok legkésőbb 1506-ban Brassóba jöttek és őket onnan 1535 körül kiűzték. (Ha ez időben még marianusok is voltak Brassóban, nekik is távozniok kellett onnan a salvatorianusokkal együtt.) Majdnem két évszázados távollét után, 1729-ben, megint visszajöhettek Szent Ferenc fiai Brassóba. Ebben az évben ugyanis Königsegg József Lothár gróf, katonai főparancsnok kezdésére a város az erdélyi ferencrendieknék (a salvatorianusok jogutódainak) adta a Keresztelő Szent Jánosról nevezett templomot és a mellette levő kolostort. (Mint Kaizer megjegyzi, 1534 előtt nem ez a templom és kolostor volt a salvatorianusoké, — mi hozzátesszük: 1534 előtt ezek az épületek talán a domonkosokéi voltak.) A templom iéis a kolostor mellett kiskorú Keszler János gyámjai 484 forintért egy házat és egy kertet, továbbá Hedvig Jakab a kolostor kertjének kibővítésére 30 forintért egy területet, végül ugyanerre a célra egy, Missregel nevű polgár 11 forintért egy másik területet adtak el a ferenceséknek. Mindezekre (a rendházra és valamennyi tartozékára) nézve a királyi beleegyezés, megerősítés, adományozás és különös pártfogásbavevés 1742 dec. 3-ikán történt, — a ferences éknek a rendház- és tartozékaiba való bevezetését és beiktatását pedig a királynő 1743 márc. 8-ikán rendelte el. 50 4 50 4 Az erről szóló hiteles okirat a gyöngyösi convent levéltárában., az erdélyi faládában. — V. ö. ínég az e cikkben felhozottakra nézve: Kaizer kéziratát és az 1901-i Erd. Stef. Schematismus jt.
