Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
IV. FEJEZET. A magyar ferencesek történetének vázlata különböző rendházaik szerint
Vegyék maguk mellé a katonai parancsnokot is és vele egyetértve járjanak el. Mutassák meg a tanácsnak és a népnek, a király rendeletét eredetiben. Mondják meg nekik, Ihogy a királynak hány, a jelen ügyre vonatkozó rendeletét nem vették semmibe. Hivják fel őket, hogy a királynak, mint törvényes fejedelmüknek és földesuruknak, engedelmeskedjenek és a templomot, valamint a kolostort a biztosoknak adják át. Tudakolják ki a biztosok, kik akadályozták meg eddig a nevezett épületeknek a katholikusok részére való átadását? Ha mindez nem használ és a katholikusok kérik, hogy a király királyi hatalmánál és földesúri jogánlál fogva, mellyé! városaiban a III. 20. (a Hármaskönyv III-ik részének 20-ik címe) szerint bir, számukra a kolostort és a templomot! — az 1647. 10. tc. alapján is — jelöltesse ki, a biztosok a kijelölést hajtsák végre. Ha a város ennek ellentáll, az idézett törvénycikknél, valamint a királynak a városban birt földesuraságánál fogva és egyszersmind a királyi jognak legott való bebizonyítása és gyakorlása végett — a biztosok a kolostort és a templomot a katholikusoknak az igaz vallás gyakorlásának céljaira, ha kell, katonai karhatalommal is, mire nézve a katonai parancsnok kellőképpen utasítva lesz, adják át. Mindent káptalani (hiteles helyi) személyek előtt végezzenek és a káptalan mindenről hiteles bizonyságlevelet adjon. A biztosok óvakodjanak az elhamarkodottságtól és lehetően békés eszközökkel érjenek célt. 48 7 Váljon a király akarata békés úton valósult-e, nem tudjuk, (azt hiszszük, igen, mert hisz jelen volt a katonaság), de tény, hogy a nevezett biztosok az ágostonrendiek régi templomát és kolostorát a salvatorianus ferenceseknek! valóban átadták. Elmellőzve itt annak 1 bővebb leírását, miként vétette el 1672-ben a király Bártfán, csak úgy,, mint a többi királyi magyarországi városban, a protestánsoktól valamennyi templomukat, tehát első sorban a plébániaegyházat, úgy, hogy most már a protestánsok maradtak Bártfán, meg a többi városban jó darabig minden templom és egyéb, az istentiszteletre alkalmas hely nélkül s hogy most már a király, a többi városhoz hasonlóan, miként szorította ki Bártfán is a protestánsokat a város kormányzatából, (csak az az igazságos elv valósúlt meg mindebben, hogy „kölcsönkenyér visszajár '), igen, mindennek részletes leírását elmellőzve, lássunk még csak néhány adatot a saivatorianusok bártfai rendházáról. Mivel az ágostonrendiek régi kolostorának még csak a romjai sem voltak meg, (ezt Fridrich írja — így, tehát a ferencrendiek tulajdonképpen nem az ágostonrendiek régi kolostorát, hanem igazában csak a hogy a domonkosoké Bártfán régente ta plébánia-templom volt. Azt is irja Fridrich, hogy az ágostonr end i régi templomot, melyet ia ferencrendiek 1671-ben megkaptak, 1671-ig a tót lutheránusok használták. 43 7 Conc. Exp. 1671. 77. márc. 3.
