Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

III.FEJEZET.A magyarországi protestantizmus és a magyar ferencesek

papot alig talál. A protestantizmus megfertőzte őket. Mi jobb tehát, kérdé, tűrni a rossz papokat, vagy a híveket pap nélkül hagyni? Erre a nuncius a nöhéz kérdést a pápa elé terjesztette. Felterjesztését Rómában hittudósoknak adták ki tanulmányozás végett. Egyelőre az államtitkár azt irta, hogy az Egyház régi hagyományától eltérni nem szabad, inkább tűrni kell, hogy a hívek pap nélkül maradjanak. A pápa azután úgy döntött, hogy a házas papokat, Iha feleségüket elbocsátják, hagyják meg állásukban, ellenkező esetben el kell őket bocsátani és helyükbe alkalmas papokat kell tenni. Ha az érsek ilyeneket nem taiálí, más országból fognak jó, Jézus egyházához hű és méltó papokat küldeni. Ugyancsak Oláh Miklós érsek 1563 máj. 15-ikén levelet intézett a trienti zsinathoz, melyben ezt írta: Magyarországon a legnagyobb baj az, hogy kevés a pap, és aki van, az is úgyszólván

1 miind iházas. A főpapok hiába igyekeztek e bajt megszüntetni. A papok a felszenteléskor esküvel kötelezik magukat, hogy nem fognak megnősülni, de ezt az esküjüket nem tartják meg s mikor az egyházmegyei zsinatra megidézik őket, kijelentik, hogy inkább a papi állást hagyják el, mint feleségüket. Többet közülük bebörtönzött, elűzött, lefokozott, de mindhiába. Némelyeket a földesurak tartanak meg állásukban, mások eretnekek lesznek. Nagy baj az is, hogy az urak kényszerítik a papokat, hogy őket a kehelyből is áldoztassák és ha a papok ellenkeznek, elűzik őket. ö maga és a püspökök inkább életüket áldozzák, mintsem az Egyház parancsaitól és a zsinat végzéseitől eltérjenek. Krisztus szenvedésére kéri a zsinatot, hogy segítsen a bajon és adjon utasítást.

42

2 Arra vonatkozó adatainkat, hogy a buzgó kathoiikus I. Ferdinánd császár és király miként akarta a trienti zsinatot reábírni, hogy a papoknak a nősülést és a világi híveknek két szín alatt való áldoztatását engedje meg, valamint arra vonatkozó adatainkat is, hogy a trienti zsinat után a pápa az utóbbi dologra nézve miként teljesítette a császár kérését, itt most elmellőzzük. Még csak azt jegyezzük meg, hogy magukat katholikusoknak tartó nős papok még Pázmány Péter érsekségének idején is voltak.

42

3 Mindezek szerint tehát több álfaja volt a kathoiikus papoknak. Egy nagyon kiis hányaduk hű maradt a kathoiikus Egyházhoz, túlnyomó többségük azonban ellentétbe jutott vele, még pedig az egyik pap kisebb, a másik nagyobb mértékben. A papság e rés/'ben való viselkedésének árnyalatait most idézett, az 1560-ik év körüli időre vonatkozó forrásaink világosan tükröztetik előttünk, de bizonyos, hogy az e forrásokból szembetűnő árnya42

2 Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel. III. 92., 93., 94., 135. 423 primási Levélt. Arch. Vet. Eccl. fasc. 19. n. 146. Senkvici Mátyás, esztergomi kanonoknak, kit Pázmány Péter Rómába küldött a pápának való jelentés tétele végett, kézirata. flB — 193 —