Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
III.FEJEZET.A magyarországi protestantizmus és a magyar ferencesek
éppenséggel nem volt a pápa szíve szerint való dolog, Id. Fraknói Vilmos,, János király és a római szentszék. Századok, 1902. V. ö. Szalay László. Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században. Másod, kiad., 1861., 14—16.), megjegyzi, hogy' tekintve a török és a lutheránus veszedelmet, a pápának mindenféle édesgetéssel kellene János királyban és a magyarokban, kik kemény nyaknak, a szentszék iránt való kötelesség érzetét fenntartania. 40 5 Brodarics István, szerémi püspök, 1533 aug. 1-én a következőképpen festi le a pápa előtt a magyarországi állapotokat: Luther tanítása és azoké, akik őt követik, lassanként egész Magyarországot elfoglalja, némely helyen pedig, különösen olyanokon, melyek még Ferdinánd királynak hódolnak* mindent e vallás szerint kezdtek tenni és hirdetni. A papok nyilvánosan megnősülnek és azi emberek a búcsúkat, a felmentéseket, valamint más eféléket, miket egykor becsben tartottak, most megvetik... Hogy 1 Magyarország Luther tanítását nyilvánosan még nem fogadta el, ezt a pápa és az apostoli szentszék semmi másnak sem köszönheti, mint János királjynak és az ő mérsékeltségének, vallámint jóságának, mert bár az apostoli' szentszék a királyt eltaszította magától és nagyon méltatlanul bánt vele, ő mégis azon van, hogy országában semmi újítás se történjék. 40 6 Frangepán Ferenc és Brodarics István 1533 dec. 1-én a következőket irták VIII. Henrik, angol király római követének: Most is nemcsak Magyarország jelesebb városaiban, hanem itt Budán is tanítják a lutheranizmust. A király ezt tűri. Mikor erről beszélíünk vele, azt szokta felelni, hogy ő ki van közösítve. Mégis nehezen elértük nála, hogy itt Budán megtiltotta Luther vallásának nyílt prédikálását annak a követnek és titkárnak visszaérkezéséig (kit a kiközösítés ügyében Rómába küldött az angol követhez). Mi jónak látnók, ha ő Szentsége az ilyeneket nem hagyná figyelmen kívül, mert a baj (a lutheranizmus) jegyre továbbterjed és ő Szentségének föl kellene oldoznia a királyt és mindenképp magához édesgetnie. Vannak Németországból és más keresztény tartományokból is fejedelmek, valamint sok magyar főúr is, kik a királyt bujtogatják. Mi kevesen miniden lehetőt; elkövetünk, hogy a királyt a szentszék iránt való hűségben megtartsuk, de nem tudjuk, hogy ha a dolog már ennyire nőtt és a király ennyire elkeseredett, elérjük-e célunkat, különösen ha a király kiközösítése nem szűnik meg, és higyjje meg ö Szentsége, hogy nagy ajánlatokat tesznek a királjynak, csakhogy ne tiltsa meg a lutheranizmust országában és területén. Vegye gondolóra Uraságod, váljon a király, az apostoli székitől miniden övéivel együtt így üldözve, köteles-e vele sokat törődni és nem inkább köteles-e a maga és országa hasznával gondolni? különösen, mivel, azok* kikkel tele van a világ, — mint ők mondják — azt igyekeznek bebizonyí40 5 ü. o. 259. és köv. 40 0 U. o. II. 272. és köv.
