Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

II. FEJEZET. A ferencesek a török világban

(Conc. Exp. 1648. 198. jan. 29. — Schmidt János Rudolf báró a császárnak és királynak többször a portára küldött követe volt. Ld. egyik követségről : Angyal Dávid*. Milk Tört, VI. 395., 396.) Boszniában tehát a török kormányzat rosszabbul bánt a &at<holikusokkal, mint Magyarországon. — Nyilt borravaló-rendszer végre is mindenütt volt, ahol a török uralkodott, igy Magyarországon is, de Váradi Ferenc művéből (Descriptio Provinciáé BosnaeArgentinae 1679) mintha az tetszenék meg, hogy Boszniában különös nagy mértékben zsarolta a török kormány a katíholikusokat és a ferenceseket, továbbá míg a ma,oyarországi katholikusokról' éppen nem lehet mondani, hogy a török őket vallásuk szabad gyakorlásától megfosztotta^ az imént idézett magyar cancelláriai levél ezt határozottan mondja a boszniai katholikusokról, tehát Boszniában — legalább időnként — e részben sokkal rosszabb állapotnak kellett uralkodnia, mint Magyarországon, — végűi : míg. Magyarországon, mint láttuk, a török kormány, legalább hivatalosan, de bizonyára nem is mindég gyakorlati eredmény nélkül, valósággal védelmezte a katholikus híveket és papokat mindennemű bántalmazás, támadás ellen, sokszor valóságos jóakaratot mutatott irántuk, többször maga hirdette a barátságot, jó szomszédságot, türelmet, úgy hogy általában azt lehet mondani, hogy a kormány és a katholikusok közt egész tűrhető volt a viszony, sőt néha egészen jó és kedélyes, mindennek Boszniában, úgy látszik, nyoma sem volt, hamem a kormány nem védelmezte a katholikusokat, sőt, legalább is sokszor, nevezetesen sokkal többször, mint hazánkban, maga is üldözte őket. Ez tetszik meg legalábbVáradi Ferencnek ezekből a szavaiból: A katholikusok itt-ott együtt laknak a törökökkel az eretnekekkel és a szakadárokkal, minden percben életveszedelemben., — egész Törökországban legrosszabbak a boszniai törökök, borzasztó ördögök, ellenségei a katholikus vallásnak. (...Catholiei hinc-inde habitatnt cum Turcis, haereticis, et schismaticis, in periculo vita comni momento, in tota Turcia peiorem locum Turcae Bosnenses tenent, horribiles diaboli, inimici íidei catholicae. i. h. 14.) Ezért vándoroltak ki a katholikusok ezerszámra Magyarországba és Dalmáciába. (Ld. pl. Fermendzin : Ac/ta Bosnae. 479. Ugyanitt, Maravics Marianus atya,., boszniai püspöknek, 1655-iki jelentésében, lehet olvasni a katholikusok szenvedéseiről : ... kevés a templom, a misét leginkább a temetőkben és a katholikusok házainál mondják ... a hívek, kevés kereskedő kivételével Sarajevoban, Banjalukában, Olovoban és másutt, mind parasztok, velük — mind a kereskedőkkel, mind a parasztokkal •— a török zsarnok úgy bánik, mint rabszolgákkal, különösen a mostani háborúkban ... li quali soni trattati dalia trianmia de Turchi come schiavi, massimamentenelile presenti guerre, tanto ti mercanti quanto li contadim di questa nostra dioecesi.) Boszniában tehát másképp volt, minit Magyarországon, de ne feledjük, hogy valamint Magyarországon, ha a hatóság részéről volt üldözés, ennek legtöbbször a politika volt az oka, úgy Boszniában is a kormánynak leirt, a katholikusok iránt tanúsított, a magyarországit felülhaladó keménysége, kegyetlensége stb. politikai indítékból származott, mert, mig a gazdagok a mohamedán vallásra tértek és a görög-keletinek megmaradt nép politikailag nem volt veszedelmes, a katholikusoknak megmaradt nép egyedül volt élőtiltakozás a ítörök uralom ellen és a katholikusok patpjai, a bosnyák barátok közül kerültek ki legnagyobb szabadsághősei nemcsak Boszniának, hanem Szlavóniának is. Sok adatot tartalmaz erre nézve az 1897-iki Dalm. Redempt. Schematismus, Margalits Edének egyik kiváló tanulimányából pedig megtudjuk, hogy Szlavóniának, a török uralom alól való felszabadítása főképp egy bosnyák ferencesnek: Imbrisilovics Lukácsnak, mint a nép hívta: ia Sólyom-nak, az érdemie voilfc. Lukács atya szobrát Pozsega városában 1893. nov. 5-én leplezték le. Magyarországon e nagy szabadsághősnek még a neve is teljesen ismeretlen. Szobra leleplezésének ünnepségéről egyetlen egy magyar hirfllap sem emlékezett meg, pedig ez &•