Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
II. FEJEZET. A ferencesek a török világban
el Távosztathatnánik, az Inben (Istenben) el nyugot és Boldog emlékezető Gyárffás Pap Wrunk halála után, sz. Ferencz szerzetyben lévő Böcsűlletes Pátereket hosztunk Várasun'kban az hiveknek Lelky szolgálattjokra, és akariuk eököt örökösüll it Várasunkban heliheztetny (helyheztetni). Kériük azokáért Nagodat fejenkint Böezüllettel, mint kegies io akaró Wrunlkat, hogy az In (Isten) kedveért, és ez Varasunk bely kevés keresztyénségnek az igaz hitben való nevekedésekért, és gyarapodásokért Törekedgyék Nagod ez dologhban mellettünk ez mostani Galgóczy, Capitulumon, hogy eő Tisztelendő Atyaságok ne vonnyák megh tőlünk szolgálattyokat. Kériük Azon Nagodat mint kglmes (kegyelmes) Wrunkat, hogy ha szintén maga személye szerint ielen nem leszenis Nagod, Levele által törekedgiék Nagod mellettünk ez doÜgioknak végben vitelében. Mely velünk való Irgalmas czelekedetit, migh élünk, hála adó névvel vészük Nagodnak mint kglmes Wrunknak, és kívánunk feyenkint ez Világon minden kivánságy szerint való iokat szerenczés boldogh hoszu élettel edgiüt (együtt), ez Világi élet után penigh örök niugadalmat az mennjey Boldogságban, Wáczy Püspök Wrunknak is adtuk eö Nagának ezen szükséges dolgunk felöl peczétes köniörgő Levelünlköt, vélvén, hogy, eö Nagais irgal másságtól feil indíttatván, ezen dologban az Isten kedvéért és a keresztjénségnek épülésiért törekedik mellettünk. Datum Keczkemetini. Anno 1644. die 23. Mensis Junii Iidesm qui supra. (Adva Kecskeméten. Az 1644-ik évben junius hó 23-ik napján. Ugyanazok, kik fenn.) 35 6 Hogy a kecskeméti katholikusok valóban kaptak a salvatorianus rendtartománytól állandó lelkiatyákat, látni fogjuk a helyek történetében. Foglalkozzunk ezek után egy kissé tüzetesebben azzal a kérdéssel, hogy milyen sorsban részesítették a törökök a katholikus papokat, különösen a ferencrendieket? 1625-ben a szegedi miriliva és kajmekám a szegedi templom javítását megengedő levélbe azt is beleírták, hojgy ,,a papóknak, mint a városi rajáknak", (azaz keresztény lakosoknak) „is mindenki békét hagyjon". Az 1638—1679-iki időből maradtak fenn útlevelek, melyeket a szegedi török hatósági személyek (emin, kádi, miriliva, subasa, szpáni) a szegedi guardiánnak vagy más ottani ferenceseknek adtak, hogy Kecskemétre vagy Gyöngyösre vagy Kassa vidékére vagy Nagyszombatba (ellenséges területre) utazhassanak. Az 1645 ápr. 27-iki, a guardiánnak adott útlevélbe az van írva, hogy „őt szokott koldulásában senki se háborgassa". 1686-ból van egy basai rendelet, Jiogy a szegedi ferencrendieket beszállásolásokkal ne háborgassák. Miután előfordult, hogy a ferencrendieket 35 6 Prim. Levélt. Arch. Vet. Eccl. iasc. 25. n. 227. A fárópecsét elég ép. Ábrázol egy szarvast, melynek bátából kereszt nö ki. Jobbra, a szarvas felett, egy csillag. — Fridrich e levelet nem közili és nem is említi, ami természetes, mart a Primási Levéltárhói nem merített, adatokat.
