Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

II. FEJEZET. A ferencesek a török világban

küldllie canonica visitatio végett, hogy a katholikusok helyzetét megvizsgálja, kis híja volt, hogy a török hatóság ezt a papot nom végeztette ki. Miért? Azért, mert — mint maga Vidoc írja — azt véllték róla, hogy „árulója a török földnek és az érdemes török császárnak, hogy Vaskába nem a római kathoiikus vallás ügyében jött, hanem harács (adó) sízedése végett." 29

5 Itt még csak azt jegyezzük meg, hogy a török hatóságok sokszor azért léptek fel a keresztény felekezetek papjai él,len, mert azok egymást vádolták meg a hatóságok előtt, mint a vallási béke megháborított, mely esetben tehát a nevezett hatóságok megint nem vallást, hanem politikai bűnt üldözitek. 3. Igaz, hogy a törökök az ottomán uraliom alaítt élő kathoiikus papokat, szerzeteseket többször akkor is megtámadták, kifosztották, házukat felgyújtották stb., mikor erre nem volt igazi vagy vélt politikai ok, de az ilyesmi egyszerű magánrablás voillt, amely minden kormányzat alatt előfordult, az ilyen esetekhez tehát, még ha hatósági személy eík követték is el őket, a hatóságnak magának semmi köze sem volt, sőlt az ilyen tetteket a hatóság tiltotta, kárhoztatta. Szóval: a török kormányzat a keresztény vallás gyakorlását nem háborgatta, a keresztény papokat hivatásuk végzésében — ha csak erről volt szó — nem zavartat, sőt a keresztény felekezeteket egymás támadásai ellen meg is védelmezte, meg is oltalmazta. Ami ez utóbbit illeti, lássuk egy kissé közelebbről;, hogy a török abban a harcban, melyet a protestantismus és a) katholicismus, de meg a különböző protestáns feleikezetek egymás ellen vívtak, milyen állást foglalt el? A török hódította területen rohamosan terjedt a protestantismus. Gyalui Torda Zsigmond 1545 dec. 25-ikén azt írta Melanchthoh-nák, hogy a protestantizmus terjedésének tekintetében a török foglalás Isten kiváló jótéteményének mondható.

2,9

6 Ebből azt következtethetné valaki, hogy a török a maga területén talán segített terjeszteni a protestanltismust, ámde ez nem így volt. A protestanltismus a török hódításban csak azért kaphatott oly nagy erőre, mert itt a királyi és a püspöki hatalom még annyira sem védhette meg ellene a katholicismust, mint ia királyi Magyarországban. (Hogy a nevezett két hatalom a királyi Magyarországban sem sokat tehetett a protestantismus eilen, tudván tudjuk.) A török része tehát a protestantismus hódításban csak negativus volt, de semmiesetre sem positivus. Tagadhatatlan ugyan, hogy a török több rokonszenvvel viseltetett a protestáns, mint a kathoiikus vallás iránt, — könnyen megmagyarázható ez az ő hiJtelveivel, a vallásos képek és szobrok ellen való gyűlöletével, továbbá azzal a nézetével, hogy a protestánsok kevésbbé szítanak a kathoiikus magyar királyhoz, mint a katholikusok.'

2'

9

7 Mindazonáltal a török — általában véve — ezt a személyes 29

5 Margalits Ede: Pater Lukács, a Sólyom, Szlavónia felszabadítója. Katii. Szemle. 1894. 290 Egyht. Eml. IV. 448. 29

7 Acsády: Mill. Tört. V. 287. — Karácsonyi János: Magyarorsz. egyht.