Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

II. FEJEZET. A ferencesek a török világban

jogi és erkölcsi fogalmaival, mefliybe belekerült. Hódítók és hódítottak között nem létesülhetett semmi erkölcsi kapocs, mint a régi rendi társadalomban, ahol a jobbágy, ha vagyont és érdemet szerzett, mégis csak bejuthatott az uralkodó rétegekbe. A török vallási törvény elvileg kizárta e lehetőséget. A nem-mohamedán örök szolgaságra volt kárhoztatva ... A szabadulásra csak egyetlen módja nyilt: a mohaimedán vallásra való áttérés. Sokan ezt is megtették, de a tömegek, minden szenvedés dacára, ellenálltak, megmaradtak ősi vallásukban és ezzel a szolgaságban ... A török azon a területen, melyet kardjával szerzett, a más vallásul csak tűrt lénynek, rabszolgának, alávaló fajhoz tartozónak nézte .. . Ur és szolga nem bírták egytnást megérteni soha, s különösen nem a magyarajk u lakosság, mely az idegen világban és légkörben mindinkább pusztuláisnak indult. Lassanként csakugyan messze vidékeken kiirtotta a török uralom a magyar népet, melynek helyét görög nem egyesült szlávok és oláhok foglalták el." (Akár csak az oszltrák uralomról olvasnánk.) „Ezek kevesebb történeti traditio és csekélyebb műveltség birtokában könnyebben tudtak alkalmazkodni a török viszonyokhoz és részben fegyverrel is szolgálják a szultánt a magyarok ellen."

28

9 Ezzel a komor képpel egészen ellentéteset fest Takács Sándor „Rajzok a török világból" című művében.

2"

9

0 E munka azt akarja megértetni az olvasóval, hogy a török uralom jobb volt, mint a német (ez, sok tekintetben igaz), sőt, hogy egyáltalában nem is volt olyan rossz és kegyetlen, mint róla általában híresztelik. Ámde kérdés, vájjon azt a derűséget és kedvességet, mely a Takács rajzolta képek legtöbbjén! elömlik s mely valamennyi esetben tagadhatatlan történelmi igazság, die mely csak egyéni emberségből fakadt, szabad-e úgy általánosítani, hogy az egész rendszerre kiterjesztjük? Mi úgy gondoljuk, hogy mégis csak Acsády-nak, Salamon Ferencnek 29

1 és általában a régi hagyomány nyomán induló történetírásnak van igaza, s hogy különösen Acsády-wak elvi megállapításai — s ezek nyúlnak a dolgok igazi mélyére, lényegére — megdönthetetlenek. Ha török uralom olyan jó dolog lett volna, nein lett volna minden magyarnak leghőbb óhajtása, hogy ez az. uralom megszűnjék. „Ne adj minket, Uram, a pogányoknak martalékul. Ne hízzék tovább is a kereszténység vérével ez a vérszopó nadály! Apadjon el már egyszer a török félhold! Hadd vetkezze le gyászruháját a sok kereszt, bú, bánat, szenvedés után a szegény magyar maradvány!" így fohászkodtak az Istenhez a török világban a magyarok, amint ezt egy régi magyar kálvinista imádságos könyvben olvashatjuk

29

2 s most következik az a kérdés,. 28

9 Acsády Ignác : Milleneumi Tört. V. 284., 285. 29

0 Három kötet. 1915—1917. 29

1 Magyarország a török hódítás korában. 1864. 29

2 Köleséry Sámuel: Bánkódó lélek nyögései. Sárospatak. 1666. — Idézve Acsády Ig.náonál : Magyarország Budavár visszafoglalása korában. 1886. 47. lap. — Régi, inkábbpártokat^ mint az igazságot szolgáló történeti művekben gyakran olvassuk, hogy a régi magyar kálvinisták a törökkel szövekeztek. E'z csak így egyszerűen mondva.