Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
I. FEJEZET. A magyar rendtartományok
soktól visszavett gyulafejérvári székesegyházban püspökségébe iktatták. A. püspökséghez tartozó 14 falut és 6 rész jószágot birtokába vette. 26 5 Ami a ferencrendieket illeti: annak kapcsán, hogy a katholicismus Erdélyben megalázott helyzetéből újra felemelkedett, az állami és társadalmi életben magának újra nagy teret hódíthatott, Szent Ferenc fiai is csakhamar visszanyerték ez országban azt az állásukat, mely'et ott a Protestantismus előtti századokban elfoglaltak. 1692 febr. 22-én Fratres Minores Strict oris observa nt i a e erdélyi Reformata C u s t o d i a-ja a csiki conventből Kollonich Lipót gróf, győri püspök, bibornokhoz, ki a magyarországi és erdélyi, mind világi, mind egyházi ügyeknek főintézője volt, levelet intézett, melyben az. atyák elmondják, hogy mennyi szenvedés, üldözés, baj között tartották fenn a ferencesek Erdélyben a katholikus vallást és hogy templomaik el vannak véve (a XVI. századbeli elvételek) és profán célokra istállónak és máá egyébnek vannak használva, amiért is kérik a bibornokot, hogy régi helyeik visszaszerzésében legyen segítségükre. 26 0 A custodia tagjai és köztük minden bizonnyal a magyarok, ekkor már tehát annyian voltak, hogy szó lehetett a conventek számának szaporításáról. S valóban, a királytól kezdve minden felsőbb hatóság, különösen a katonai támogatásával és jótevő földesurak, valamint városi polgárok adományozása révén a ferenerendiek, kiknek, mint tudjuk, a XVII. század első felében csak 3 conventjük volt, a csiki 1, a mikházai és a gyergyószárhegyi, melyekhez 1677-ben még csak egy: az esztelneki járult, a XVIII. században 18, részben olyan helyen, melyen már a mohácsi vész előtt is volt, részben olyanon, melyen hajdan nem állt fenn ferencrendi convent, telepedtek meg, nevezetesen: Szebenben (1716), Vajdahunyadon (1710), Kolozsvárt (1727), Medgyesen (1721), Udvarhelyt (1700 körül), Désen (1712), Brassóban (1729), Fogarason (1736), Szamosujvárt (1744), Gyulafejérvárt (1725), Szászvárosban (1730), Szászsebesen (1731), Marosvásárhelyen (1735), Tordán (1735), Torockószentgyörgyön (1742), Széken (1752), Kőhalmon (1762) és Hátszegen (1768). Közben az 1729-iki egyetemes káptalan az erdélyi, Szent István királyról nevezett önálló őrséget, meghagyván neki Szent István nevét, rendtartomány rangjára emelte. Első főnöke az uj provinciának Csató Elek volt. 26 7 20 5 Szilágyi Ferenc: Rajzok Erdély államéletéből a XVIII. században. Közlemények az erdélyi római katholikus egyházi történetből. Ert. a tört. tud. kör. 1874. 10—13. —* Az erdélyi katholikus egyház jogi helyzetének, vagyoni viszonyainak 1691-ben megindult újra. rendezéséről bővebb nyomtatott irodalmi és, különösen a Primási Levéltárból ((az Arch. Vet. Eccl. fasc. 27. n. 273. alatti csomóból), levéltári anyagot gyűjtöttünk, de ennek felhasználását a jövőre halasztjuk. 266 Prim. Levélt. Arch. Vet. Eccl. fasc. 27. n. 273. 26 7 Fridrich: i. h. I. 45. 46.
