Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
I. FEJEZET. A magyar rendtartományok
Mint fent láttuk, a XVI. században a protestánsok a marianusokat valamennyi (összesen 3) erdélyi con vendjükből elűzték és a salvatorianusokat is megfosztották 9 rendiházuktól, úgy hogy a magyarországi salvatorianus renditartomány erdélyi őrségének 1558-ra csak egy cönventje maradt: a csiki. 25 5 Az erdélyi magyar salvatorianus ferenceseknek a XVII. században rendkívül nehéz körülmények között kellett hivatásukat teljesíteniük. A főbaj az volt, hogy kevesen voltak. Majdnem kihaltak. (Magyarországon is így volt, láttuk fent.) Idegen atyákat kellett maguk közé ereszteniük, akiknek azonban a magyar nyelívben való járatlanságuk iiniatt persze vajmi kevés hasznukat vehették. Sőt az idegenből, Boszniából jött testvéreik az erdélyi custodiát még el is szakították a magyarországi salvatorianus rendtartománytól és a boszniaiba kebelezték, jobban mondva: kebelez tették. De hadfijuk az egykorú tanukat. Milley János, Jézus-társasági atya, írja 1649-ben: A csiki ferenerendiek között kevesen vannak, kik a lelkeknek igazán szolgálhatnának, mert egyik részük müveilletlen, másik részük külföldi, azaz boszniai vagy olasz. Ez utóbbiak, mint apostoli missionariusok, tanult emberek ugyan, de mivel reformot akarnak, némelyeknek rendtársaik közül nem kedvesek. A szerzetesek viszálykodásának hire elhatol a világiakhoz is. A mikházai néhány ferences is majdinem mind boszniai. Őket is csak misézésre lehet használni. 25 6 Lippciy György, primás, 1651 ápr. 25-ikén ezt írta a Szent Ferencrend főelőljáróságának: Az erdélyi szenvedő, sőt romlásnak indult katholicizmus veszedelmes helyzete és a miatta való gond készteti, hogy a főtisztelendő és nagyontiszlelendő atyákkal most tartandó jeles gyűlésük (káptalanuk) kapcsán egyet-mást közöljön erdélyi monostoraikat illetően. Ami néhány ferencrendi ház Erdélyben van, a boszniai tartományhoz csatolták. Ebből sok baj keletkezett. Viszálykodások támadtak, melyek miatt az atyák még az eretnek fejedelemhez is fordultak. A jó atyák (boni patres) inkább a boszniai kolostorokon akartak segíteni, mint a haza lelki bajain. Hisz a boszniaiak még az erdélyi nép nyelvét sem értik. A magyarországi tartományoktól kellett Erdély számára ferenceseket kérni, e tartományok azonban nem szívesen mondtak le embereikről, kiűzet annyi áldozattal neveltek és kikre Magyarországon is szükség vagyon. Ezért kéri az atyákat, hogy az erdélyi házakat valamely magyarországi rendtartományba kebelezzék. 25 7 25 5 1 63 5-ben a salvatorianusok erdélyi custodiájiában még 9 contvent volt. Ekkor a custodiát kettőre osztották: a kolozsvárira és a marosvásárlielyire. Két év múlva a két custodiát már ismét egybeolvasztották. — Bunyitay : Egylit. Emi. i. b. az illeltő éveknél. •— Kollányi: Magyair ferenerendiek a XVI. sz. e. f. 56. 25 6 Milley jelentései az 1648—1653. évekről. — Szilágyi: Erdélyi országgyűlési emlékek. XV. kötet. 477. és köv. A 496. lapon. 257 prim. Levélt. Arch. Vet. Eccl. fase. 27. n. 273. A Széchenyi György korabeli, 1691- és 1692-iki, de igazában Kollonich-féle, mert Kollonich-hoz, még mint győri püspök-
