Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

A SZERZŐ ELŐSZAVA

és kérünk tehát mindenkit, hogy ne más, hanem csak eszerint birálja meg munkánkat. Valamely intézménynek teljes, kimerítő történetéhez adalékokat, anyagot gyűjteni: nem jelenti azt a kötelességet, hogy valamennyi, a tárgyra vonatkozó adalékot, az egész, a tárgyra vonatkozó anyagot összegyűjtsük. Továbbá: valamely intézmény történetében van fő- és m öl 1 ékes dolog. A fődolog magának az intézménynek a fejlődése, a mellékes dolog a tárgyalt intézménnyel rokon intézmény ék sorsa és azofknak a koroknak, melyekben a tárgyalt intézmény fennállt, általános, de különösen a tárgyalt intézményt közelebbről érintő viszonyai. Természetes, hogy valamely intéz mény történetét az itt érintett mellékes dolgok tárgyalása nélkül nem szabad, sőt nem is lehet megírni, mert valamely intézmény fejlődésének, történetének e mellékes dolgok elengedhetetlen, szükségszerű feltételei voltak, úgy hogy ezék megértése, az ezekre való utalás nélkül a tárgyalt intézmény története, fejlődése teljesen érthetetlen volna. Már most: bevalljuk, hogy munkánkban itt-ott a fő- és a mellékes dolog anyagában aránytalanság uralkodik, mert itt-ott a mellékes dologra nézve több anyagot gyűjtöttünk össze, mint a fődologra nézve. Ámde ezért nem érhet bennünket vád. Ha ugyanis, mint mondtuk, magunk elé tűzött célunk, feladatunk csak az volt, hogy a magyar ferencesek történetéhez adalékokat: anyagot gyűjtsünlk, ezzel az sem vált kötelességtünkké, hogy itt-ott ne a mellékes dolgokra nézve gyűjtsünk több adalékot, anyagot, mint a fődologra nézve. Szerintünk — tekintve éppen a fődolgot: a magyar ferencesek intézményének történetét, fejlődését — e munkában semmi, még oly mellékesnek látszó adat sem felesleges, az az aránytalanság pedig, mely az imént kifejteit szempontból munkánkban itt-ott mutatkozik, bűn ugyan oly műben, mely a magyar ferenceseknek töljes, kimerítő története akar lenni, de nem bűn az ilyenben, mint a mienk, miely a teljes, kimerítő történethez csak adalékokkal akar járulni. A teljes, kimerítő történetben természetesen egy pontra nézve sem szabad a fődolgot kevésbbé, hiányosabban megvilágítani,, mint a mellékeset, de a még csak előkészítő munkát végezni akaró, a teljességet éppen nem ambitionáló adalékgyüjtőneSk, kinek nem kötelessége a fődologra nézve minden felkutatható anyagot összegyűjtenie, meg van engedve az is, hogy itt-ott a mellékes dolgokra nézve gyűjtsön össze töbib anyagot, mint a fődologra nézve, feltéve, hogy — a fődólog szempontjából — a mellékes adatok nem feleslegesek, amint hogy, miként mondtuk, véleményünk szerint, e mimkában, a fődolog szempontjából, egy felesleges adat sincs. Budapest, 1920. október hó 4-én, szent Ferenc atyánk ünnepén. Dr. Szabó Gy. Pius, erdélyi ferencrendi atya, tart. tábori', lelkész, püspöki titkár