Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

VIII. FEJEZET. A vértanúság első rózsái

Abu-Ya-Cub ekkor elfogatta és börtönbe záratta őket. Azonban mihelyt kiszabadultak, ott folytatták a prédikálást, ahol elhagyták. Az emír szerette volna megkímélni őket és don Pedro is mindent megtett érdekükben. Úgyszólván könyörgött nekik, hogy hagyják el Marokkót és hirdessék másutt az evangéliumot. De a vértanúságra szomjazó lelkekkel nem lehetett bírni. És így történt, hogy másodszor is elfogták őket. Az emír most már nem ismert irgalmat. Keményen megostoroztatta szegényeket, úgy hogy — a följegyzések szerint — foszlányokban szakadozott le testükről a hús. Azután friss, vérző sebeikre ecetet és forró olajat öntetett, végül pedig megparancsolta, hogy apróra tört üvegdarabokban hempergessék meg őket. A hős szerzetesek még a legkegyetlenebb kínzások között is lelkendezve dicsőítették Istent, ami oly mérhetetlen haragra ingerelte Abu-Ya-Cubot, hogy kardot rántott és saját kezével végezte ki őltet. így nyerték el a vértanúság pálmáját az első ferences mártírok. Már haláluk napján sok csoda történt holttestük mellett. Az éjszaka beálltával a keresztények nagy titokban és sok fáradsággal elvitték a vesztőhelyről az agyongyötört és felismerhetetlenségig eltorzított holttesteket. Don Pedro gyönyörű, aranyos koporsóba tetette őket és hajóra szállt, hogy Portugáliába vigye a drága ereklyéket királyi sógornőjének, aki nagyon tisztelte a ferenceseket. Coimbria valóságos diadalmenetben fogadta a mártírokat. A házakat fellobogózták, az útra virágot hintettek és szőnyegeket terítettek ki arra, amerre az ereklyéket vivő menet haladt. A papság, élükön az 6