Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

V. FEJEZET. Örök értékek

— gondolja magában, — hogy fájt a szíve, hogy megint el kell tőlem válnia ... Csendesen néz a messzeségbe, mialatt újra és újra végiggondolja az elmúlt hetek eseményeit ... Be kell ismernie, hogy gigászi munkát végzett. Maga sem tudja, hogy hol kezdődött a küzdelem. Mikor kijött a kolostori iskolából, oly könynyünek, oly egyszerűnek látszott az élet. Otthon lesz szülei, testvérei között, dolgozik, tanul, imádkozik, úgy mint eddig . . . Azonban hamarosan észrevette, hogy a világi élet sok olyan kötelezettséget ró reá, amire a zárdában nem is gondolt. Noha végtelenül szerette övéit, de már az a tény, hogy reggeltől estig körülötte voltak és egy órára sem igen hagyták magára, Fernandezre nézve nagyon terhes volt. Elmélkedésre hajló lelkülete szomjazott a magány után, hol zavartalanul foglalkozhat Istennel ... De még ebben az örömben sem igen volt része. Unta a zajos életet, bántották a vidám társak nem egyszer durva tréfái. Érzékeny lelke bezárult a szenvedélyek forró levegőjében ... és borzongva menekült a mámortól fölhevült társak elől. Nem örvendeztette meg az sem, ha a rá váró fényes jövőről beszéltek neki. Nem elégítette ki a gondolat, hogy egykor örökölni fogja atyja gyönyörű palotáját és nagy birtokait : . . Inkább akadályt látott benne, mely lelke és Isten közé áll . . . Nem csábította az előkelő hivatal sem, mely a királyi udvarnál várt reája ... Ez mind kevés volt neki . . . Örök értékek után vágyott. Aggodalmait elmondta édes anyjának. Fél, hogy a földi javak, örömök széjjelszórják gondolatait é&