Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

III.FEJEZET. Az édes otthon

jó példát kell adnia, az anyának mindig kifogástalanul kell viselkednie, mert a gyermeknek jó fülei és éles szemei vannak. Minél nagyobb a gyermek, annál jobban kell vigyáznia minden szavára, nehogy meggondolatlanul saját maga cseppentsen mérget a reábízott kis lélekbe. Ez a munka gyakran elég súlyos, mert hiszen az anya is csak gyenge, gyarló ember, aki ha látja is a helyes utat néha csak nehezen követi, vagy talán nem is látja és tanácstalanul kérdi magától: mi lenne jobb, mi lenne Istennek tetszöbb. Még a legjámborabb szülőnek is igen nagy önuralomra van szüksége és sok, sok imádságra, hogy mindig kifogástalanul viselkedjék a kis vizsgálóbíró előtt . . . Fernandez az istenfélelem, a jámborság és könyörületesség legszebb példáját látja szüleiben, kik mindenben Isten akaratát keresve nevelik gyermekeiket. Fernandezt és testvéreit: Valescot, Egyedet, Feliciánát és Máriát. A krónikások feljegyzik, hogy a kis Fernandez: körülbelül öt éves korában egyszer a Szűz Mária oltára elé térdelt és ott gyermekded komolysággal ünnepélyesen felajánlotta neki kis szíve tisztaságát. Kár, hogy ennek a szép lelki aktusnak szavai nem maradtak meg az utókor számára.