Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XXVIII. FEJEZET. Sz. Antal ájtatosságok

kegyetlenül bánt vele. A szegény asszonyt ez annyira elkeserítette, hogy elment hazulról azzal a szándékkal, hogy a Tajo vizébe öli magát. Éppen Sz. Antal ünnepe volt, június 13. Az asszony útja a kisebb testvérek temploma mellett vezetett el, hát betért egy. két percre, hogy lelkét egy kis imával összeszedje. Odakint nagy volt a hőség, a szegény asszony fáradt is volt a sok sírástól, úgy, hogy elaludt-a hűvös templomban. Álmában látta Sz. Antalt, aki így szólt hozzá: Asszony, kelj fel, vedd ezt a cédulát és megszabadulsz az ördögtől. Az asszony felébredt álmából és legnagyobb csodálkozására egy pergamentlapot talált a kezében, melyen a következő szavak állottak: íme az Ur Jézus f keresztje. Távozzatok tőlem gonosz szellemek, mert győzedelmeskedett a Juda nemzetségéből való oroszlán, Dávid törzse. Az asszonyt végtelen boldoggá tette Sz. Antal vigasztalása. A cédulát szent hittel a szívére tette s attól a naptól kezdve nem bántotta többé az ördög. Természetes, hogy ezt a hirtelen változást a férj is észrevette és az asszony őszintén elbeszélte neki a történteket. Az ura azt se tudta hová legyen örömében és csodálkozásában. Szaladt egyenesen a királyi udvarba és elbeszélte a királynénak, aki nagy tisztelője volt Sz. Antalnak, az egész esetet. A királyné azonnal elkérette a csodálatos pergamentlapot és többé nem is akarta visszaadni. A szegény asszony, mihelyt elvették tőle a Sz. Antal adományát, azonnal visszaesett régi betegségébe. Mit volt mit tenni, a királyné nem akarta visszaadni a pergament, úgy segítettek hát a dolgon, hogy a kisebb testvérek lemásolták a rajta levő szöveget