Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XXVIII. FEJEZET. Sz. Antal ájtatosságok

Éjfél felé a gyermek csakugyan magához tért. az anya pedig még a nap folyamán beváltotta az ígéretét. Azóta sokan követték a jó asszony példáját és a szegényeknek adott kenyérrel hálálták meg a Sz. Antal közbenjárására nyert kegyelmeket. így jött szokásba a Sz. Antal kenyere, mely kezdetben: „Pondus pueri", a „A gyermek súlya" nevet viselte. A XIX. században új lendületet vett ez az ájtatosság, még pedig egy igazán csodálatos eset révén, melyet páter Facchinetti beszél el könyvének 553-ik lapján. A történet röviden a következő : Élt a mult század kilencvenes éveiben egy fiatal leány, Luisa Bouffier, a franciaországi Toulonban. Szülei öregek és szegények voltak és úgyszólván a jó gyermekük tartotta el őket. A fiatal leány részben otthon dolgozott, részben pedig a kis üzletében volt elfoglalva a munkájával, ha nem is bőségesen, de tisztességgel ellátta valamennyiüket. Igaz, hogy meg kellett néznie minden garast, mielőtt kiadta volna, de Luisa Bouffier megszokta már, hogy ne költse a pénzt hiábavalóságokra. Az 1890. év márciusában történt, hogy egy reggel, — 12-ike volt aznap, — miután elvégezte otthon a szükséges házimunkákat, a boltjába sietett, hogy kinyisson. Azonban kellemetlen meglepetéssel vette észre, hogy a zár elromlott. Gyorsan lakatost hívott, hogy segítsen neki kinyitni az ajtót. A lakatos hozott is magával egy csomó kulcsot, de sajnos, egyik se illett bele a zárba. — Nem marad más hátra, — mondta végre hosszas próbálkozás után a mesterember, — fel kell feszíteni az ajtót.