Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XXVI. FEJEZET. Mindörökre él a szívekben

A mohamedán asszony Sz. Antaltól kéri a gyermekáldást. Nagy szárazság idején pedig a török férfiak megkérik a katolikus papot, hogy vezessen körmenetet a földjükre Sz. Antal tiszteletére. Söt még az is megtörténik nem egyszer, hogy a mohamedán mecsetekben imádkoznak Sz. Antalhoz . . . Hogy Sz. Antal egy-két szava milyen élő hitet keltett az emberek lelkében és a bűnbánat milyen heroikus cselekedeteire ösztönözte őket, annak bizonyítására legyen elég ez a történet, melyet hatvannégy évvel a Szent halála után, egy nagyon öreg zarándok beszélt el a kisebb testvéreknek. „Én és társaim, — mondta az ősz vándor, — rablóbandát alakítottunk. Ott tanyáztunk a város környékén levő erdőségekben és az arra járó útasokat kiraboltuk . . . abból éltünk. Akkoriban jött Sz. Antal Páduába és csakhamar híre ment, hogy milyen szívhez szólóan prédikál. Kíváncsiak lettünk magunk is, hogy miket mondhat az embereknek, amitől még a legnagyobb gonosztevők is megindulnak és az istenesség útjára térnek. Elhatároztuk, hogy legalább egy szentbeszédre mi is elmegyünk. Kicsit féltünk bejönni a városba, mert tudtuk, hogy szép díj van kitűzve a fejünkre ... de szerencsére volt a lakosok között néhány jóbarátunk és így minden baj nélkül eljutottunk a segítségükkel a templomba. Végighallgattuk a prédikációt . . . Amíg élek, soha se fogom elfelejteni azt az érzést, ami szavainak hallatára elfogott. Elrémülve gondoltam, — de nemcsak én, hanem valamennyi társam is, — eddigi életünkre. Lelkünk mélyéig megrendülve kerestük fel a prédikáció után a szentet és bűnbánó lélekkel vallót-