Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XX. Misztikus szentélyek

olasz, más nyelven szónokoljanak? Ezt gondolja magában minden nemzet gyermeke ... De csodálkozásuk csak nő, mikor észreveszik, hogy a hallgatóság minden tagja ugyanolyan megértéssel és figyelemmel hallgatja a szentbeszédet . . . Nemcsak az olasz, hanem a spanyol, francia, magyar és német is . . . Végre megértik, hogy Isten kegyelméből megismétlődött az első pünkösd csodája . . . Antal atyának minden hallgatója a saját anyanyelvén hallja szólani a nagy szónokot . . . A pápa maga is hamarosan észreveszi e természetfölötti dolgot és elragadtatva kiált fel: „Pater Antonio, F arca del testamento!" A csoda láttára százan, meg százan térnek vissza a katolikus Egyházba. A húsvéti ünnepek után Antal atya is elhagyja Rómát, hogy régi terve szerint fölkeresse Assisi ban a szerafi atya sírját. Búcsút vesz római testvéreitől, még egyszer felkeresi e kedves szent templomokat, azután nekivág a tavaszi díszben pompázó Campagnának. A smaragdszínű rónaságon fehér bárányok legelnek. Az útat anemona primula, meg ciklámen szegélyezi . . . A rügyező cserjésből ibolyaillat árad feléje . . . Túl a síkságon, a Szabin hegyek kéklenek . . . Antal atya jó ideig a Tevere termékeny völgyében halad. A napsütötte rétről bejut a szőlők közé. Gesztenyefák hatalmas ágai nyúlnak föléje, borostyán és szőlő ritkás lugasain vezet keresztül az útja . . . Szemei előtt egyre növekszik a hegység. Egyre tisztábban látszanak a hangafüves, cserjés sziklafalak és a Monte Taccio hófödte csúcsa . . . Éjjelenként dideregve húzza meg magát egy-egy barlangban. Ha emberlakta vidéken éri az est, szállást kér egy-egy jobblelkű gazdánál . . . Másnap