Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XVIII. FEJEZET. A kisded Jézus látogatása

— De hiszen ez assisi Ferenc fiai közül való.... Ok hordanak ilyen barna kámzsát és kötelet a derekukon. Gyorsan a csengőhöz lép és megrántja. Egy szolga siet be és tisztelettudóan megáll az ajtóban. — Parancsolsz uram? — Egy kolduló testvér fog mindjárt zörgetni a kapun. Azonnal vezessétek hozzám ! — Parancsodra uram. A gróf magára marad. Nyugtalanul, izgatottan jár fel-alá a szobájában. Egy kisebb testvér . . . Vájjon hogy jöhetett ide, igy egyedül? Itt a közelben nincs is zárdájuk . . . Hacsak Limogesben nem. Azt hiszem, hogy ott van valami kis remeteségük ... Ha az embereknek hinni lehet, ott nem rég a kisebb testvéreknek egy nagyszerű szónoka prédikált ... a híres Antal atya . . . akiről azt beszélik, hogy csodákat is tud művelni. A gróf agyán egy gondolat villan át . . . Hátha ez a magános vándor nem más, mint maga a híres szónok, aki mostanában egész középfranciaországot bejárja . . . Hirtelen abbahagyja a járkálást, mert az ajtón kopognak. — Uram, — mondja mély meghajlással a belépő szolga, — a kisebb testvér megérkezett és parancsod szerint azonnal idevezettem. A gróf mosolyogva siet az ajtóhoz. — Isten hozott testvérem, — mondja két kezét nyújtva az ott álló szerzetes felé, — lépj be és pihend ki magadat házamban. A barát könnyedén meghajtja a fejét. — Köszönöm uram vendégszeretetedet. Isten jutal-