Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XVII. FEJEZET. Az apostoli hithirdető

amilyeneket az ki nem bírt. Az állandó nagy fáradság, — mely hatalmába kerítette, — az esténként következetesen visszatérő láz, valami közeledő betegség előhírnökei voltak ... De Antal atya nem törődött ezekkel. Lelke égett a krisztusi hévtől és vasakarattal gyűrte le magában a gyengeséget. Nem is törődött a kis lázzal, mely alattomosan, szelíden, de állhatatosan eljött minden nap és pirosra festette a sápadt arcát . . . Hogyan is vehette volna észre a láz melegét a nagy tűz mellett, mely lelkében égett . . . És így lassanként mindig jobban és jobban elhatalmasodott a baj . . . Antal atya minden missziós útjával életének, egészségének egy-egy darabját tette áldozatul a felebaráti szeretet oltárára.