Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XIV. FEJEZET. A méreg

XIV. FEJEZET. A méreg. Antal atyára nehéz munka vár Bolognában. A rend első lectora

1 lévén, egészen saját erejére kell támaszkodnia, mert nincsenek tapasztalt elődei, akiktől tanácsot kérhetne. Nagy lelke azonban gyorsan megküzd a kezdet nehézségeivel. Ha néha túlsók a munka, a gond, akkor erőt merít a szent szabályok szavaiból : „A jó szerzetes olyan elöljárói kezében, mint a holttest . . . Azt tehetik vele, amit akarnak ; soha sem ellenkezik." Az engedelmességgel vértezi fel magát a fáradság ellen. „Gyermekem, amim van, abból adhatok neked", — mondja gyakran egy bölcs ferences atya. Minél gazdagabb a tanító, annál többet adhat. Ha valaki tűz mellé áll, felmelegszik, akár akarja, akár nem. Antal atya az istenszeretet izzó kohója. Aki közelébe jut, abban föltétlenül lángralobban az Isten iránti szeretet. S van-e a léleknek ennél nagyobb kincse? Rövid bolognai tartózkodása alatt Antal atya tovább folytatja a zsoltárok magyarázatát, még pedig most már rendszeresen kidolgozva, úgy, hogy minden elmélkedés egyúttal egy-egy kész prédikáció. Ezek az 1 Lector többféle hivatalt jelent a kolostorban. így hívják azt a testvért, aki az étkezés alatt felolvas, viszont lector a címe annak is, aki a rendi növendékeket tanítja, neveli. Antal atya ez utóbbi hivatalt töltötte be.