Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)
XIII. FEJEZET. A küldetés
melyen a jövendőbeli papokat egyformán oktassák a tudományra és a jámborságra. Régi kedves terve ez a szerafi atyának, de a terv kivitelében van egy nagy akadály. Nem ismer senkit, aki a tanszék betöltésére alkalmas volna. Akiben megvan a tudás, abban talán nincs meg a jámborság; aki maga szentéletű volna az nem ismeri eléggé a szegénység szellemét ... és így tovább. Ferenc hasztalan kutat fiai között is, egyet sem talál, akire a fontos feladatot nyugodtan rábízhatná. Annál nagyobb az öröme, amikor elviszik neki Antal atya gyönyörű prédikációjának hírét. Amikor valóságos dicshimnuszokat zengenek a fiatal szerzetes alázatosságáról és szerénységéről . . . Úgy érzi, hogy megtalálta az oly régóta keresett embert. Egyelőre még nem szól senkinek terveiről, de kitartóan figyeli Antal atyát . . . Hiszen nem lehet tudni, hogy mint lelkipásztor, mint vezető, mint nevelő, épen olyan kiváló lesz-e, mint amilyen nagyszerű szónok? De az is meglehet, hogy lelkében rég látja Antal atya kiválóságait és csak az alkalmas időt várja, mikor átadhatja majd neki az ifjúság vezetésének súlyos feladatát. Antal atya mit sem sejt a reá váró nagy változásokról és maga van legjobban meglepődve, mikor egy napon levél érkezik számára a bolognai zárdából. Három pergamen hull ki a vaskos borítékból. Az egyiken azonnal megismerni Grácián atya kezevonását, a másik kettőnek írása ismeretlen .. . Antal atya szívdobogva nézi az aláírást : frate Francesco . . . Ferenc testvér ... A szent, a jóságos, áldott Ferenc testvér, mindnyájuk szeretett atyja ír neki. Vájjon mit kíván tőle? . . . Kicsit remeg a keze, mialatt olvassa a pár soros írást :
