Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XIII. FEJEZET. A küldetés

rémület bosszúvá, a sápadt alázat dühös gőggé változik át . . . Saját maguk alkotta kísérteteikért az Egyházat teszik felelőssé az elvakult lelkek és szitkozódva rázzák le magukról az önként felvett jármot . . . Fellázadnak az Egyház ellen és hangjuk szinte túlharsogja a pápa szavát . . . Csak kevés józan lélek találkozik, aki felismeri, hogy a sok baj nem a katolikus vallásból, hanem épen annak helytelen felfogásából származik s csak úgy lehet rajta segíteni, ha Krisztus vallását eredeti tisztaságában visszaállítják ... De sajnos, hiába emeli fel szavát egy Clervauxi Bernát, csak kevesen hallgatnak rája. Az ilyen készséges lelkeknél sokkal többen vannak azok, akik az Egyházat hitében támadják meg, összecserélve az intézményt annak gyarló képviselőivel ... így jönnek létre az eretnekségek az albigensek, a manicheusok és mások, kik közül különösen az albigensek jutnak nagy hatalomhoz és népszerűséghez . . . Eszméik gyorsan terjednek, mert szelíden és az erények álruhájában lépnek fel, mint a báránybőrbe bújt farkasok... Alig pár hónap alatt az Atlanti óceántól a Bosporusig vannak híveik. Mihelyt megerősödnek, azonnal átcsapnak a vallási térről a politikára. Velük együtt nem egy eretnekség lesz az anarchia és forradalom melegágya ... Az ördög sötét uralma egyre nő . . . Meggyilkolják a papokat, az apácákat, kivégzik Parenzzoi Pétert, Castelnoi Pétert a pápai követet, Bendoin grófot és sok más hitéhez hű katolikust . . . Mióta a világ fennáll, egy pillanatra sem szűnt meg a harc az Isten és a sátán között az ember lelkéért. A XIII. században azonban oly arányokat ölt