Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XI. FEJEZET. Misztikus Umbria

vágya és azért nem ellenkezik, mikor kísérője megrántva esuhaja ujját, tovább vezeti őt. Másnap reggel ünnepélyes nagymisével nyitják meg a káptalant. A szentmisét a püspök mondja és Ferenc testvér mint diakónus segédkezik ... A szertartás után a szerafi atya felmegy az erre a célra készült emelvényre és kedves, de gyenge hangján beszélni kezd. Szavait Illés testvér ércesen csengő hangja ismétli a testvéreknek. „Fiaim, nagy dolgokat ígértünk, de sokkal nagyobbak igértettek meg nekünk Istentől. Tartsuk meg azt, amit mi ígértünk és bizton várjuk azt, ami nekünk ígértetett. Rövid a világ öröme, de a szenvedés, mely — azt követi, — örökké tartó. Kicsiny a fájdalma ennek az életnek, de végtelen a dicsősége a másik életnek Ezekről a szavakról tart beszédet igen áhítatosan és vigasztalón intve a barátokat a szent Egyház iránti engedelmességre és tiszteletre és a felebaráti szeretetre s hogy imádkozzanak Istenhez az egész népért és hogy legyenek türelmesek a világgal való küzdelmeikben és legyenek mértékletesek a jólétben és hogy tartsák meg a tisztaságot és az angyali szűzieséget, hogy békességük legyen és egyetérthessenek Istennel és az emberekkel és a saját lelkiismeretükkel, a szent szegénység iránt való tiszteletből és szeretetből . . Az istentisztelet és szónoklat után a szerafi atya maga köré gyűjti fiait, hogy közölje velők rendelkezéseit, parancsait . . . Ott ülnek a barnacsuhás férfiak néma csendben, szent rendalapítójuk körül. Egyetlen 1 Foretti, XVIII. fejezet.