Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XI. FEJEZET. Misztikus Umbria

— Igazad van atyám, — mondja Fülöp testvér, magában kissé szégyenkezve kíváncsisága miatt. — De kérlek, most beszélj tovább . . . — Hát amint mondtam, a kápolna meglehetősen elhagyott volt. Csak egyetlen hő látogatta meg minden nap, aki virágot tett az oltárra, gyertyát gyújtott a Madonna képe előtt és áhítatos imában kérte tőle azt a kegyet, hogy az ég kisgyermekkel ajándékozza meg őt. — Ki volt ez a fiatal asszony? — kérdi Fülöp testvér nagy érdeklődéssel. — Bernardone Péternek, a gazdag assisi posztókereskedőnek a felesége, Pika asszony . . . — De hisz ez Ferenc atyánk édes anyja volt . . . — Igen. Azt hiszem Pika asszony imája nagyon kedves lehetett a Szűzanya előtt, hogy olyan gyermekkel áldotta meg . . . Azután teltek-múltak az évek, mindenik elvitt a kis kápolnából egy-egy követ, lesodort egy kis vakolatot. Úgyszólván már rombadölt az egész, mikor először térdelt itt a Madonna oltára előtt az az ifjú, akinek születéseért oly sokat imádkozott a jó édes anya. Itt hívta meg először az Isten Ferenc atyánkat a tökéletes életre ... Itt látti be a világi élet hiúságát és itt jegyezte el magát a Szegénység Úrnővel, a Madonna Povertával . . . Azóta is ez a legkedvesebb helye. Ide jön pihenni, örülni . . . és ide várja minden évben szerető fiait . . . Nagy csend követi Antal atya szavait. A két vándor elgondolkozva lépeget tovább . . . Umbria áldott földjén járnak és hatalmába keríti őket az a titkos varázs, mely elfog azóta is minden embert, aki ferences lélekkel járja ezt a vidéket. Az az érzés, melyet csak olyanok érthetnek meg, akik már maguk is meg-