Fr. Olsay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1937)

VI. Könyv - II. Az Úr kapcsolja eszményeivel az Én-t.

303 burgbaii (Fekete medvében), ahol az Oltáriszentség értelmét vitatták, de útjaik örökre elváltak. Zwinglí állította, hogy az Oltáriszentség Jézus Krisztusnak csak jelképe; Luther azonban nem tágított tanától, mert szerinte Jézus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben (companatio)... Genfnek hitújítója azonban a francia származású Kálvin János lett. Teológiát tanult egy ideig, de abba hagyta a szemináriumi életet. Rövid ideig szabadabban élt, de később «komorság és keménység vert gyökeret lelkében». Genfben 15/ii-ben saját terve szerint rendezte be a vallási életei. Egyháziakból és világiakból szervezett presbyterium ügyelt a város vallási életére. Szinte szerzetesi fegyelmet írtak elő a családoknak reggeltől-estig. A fényűzést és a zajosabb életet száműzték a városból. Legteljesebb szigorral jártak el azokkal szemben, akik vétettek az előírás ellen. Servede Mihály spanyol orvost máglyára dobatták azért, mert tagadni merte a Szentháromságot. Az új tannak ápolására főiskolát szerveztek (egyetemet), ami nagyban elősegítette a kálvinizmus terjedését... Főbb tanlételeik a predestinatió (előmeghatározás), mely szerint Isten, tekintet nélkül az érdemekre, egyeseket az égbe, másokat a kárhozatba szánt; az Oltáriszentség csak jel, de az áldozás és lenyelés pillanatában jelen van Jézus Krisztus erőileg, de nem állagilag, valóságilag; reformálni kell az engedékeny protestantizmust, ezért reformátoroknak is neveztettek; látható és láthatatlan egyházat vallottak: láthatatlannak tagjai az üdvözölendők és láthatóé mindazok, akik Istenben és Jézus Krisztusban hisznek, ss nek, egyazon hitet vallanak