Fr. Olsay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1937)

V. Könyv - I. Tapasztalati lélektan (Psyehologia naturalis).

19 mában bármikor szemlét tarthat az önálló én. így ezzel is megmutathatja az én, hogy a lélek egynagymindenségében mindenben-mindenben ő az önálló úr, a független művész... De «csak rendes körülmények között». Mert jöhetnek pillanatnyi belső fények és hangok, vagy külső lökések és megrendülések, amelyekre szemrebbenésszerüen megáll az egész élet, még a szív is, s csak azután toppan és dobban újra az élet, teljes teltségével, és árad az én arrafelé, ahonnét eredt a rendkívüli, a szokatlan lökés. Tehát a szokatlan nagy és rendkívüli benyomások és feltörések mindig okai és előidézői az élet duzzadásának. Rendkívüli idők termelnek hősöket! Súlyos betegség, halálfélelem, őszitő ijedelem, vagy extatikus felemelkedés, égi látomás mindig mélyítik az egyéni életet. Mert általuk erősebb lesz a figyelem, szélesebb a körültekintés, tisztább a vaksi érzelem, amely a munkát, a napi munkát mozgatja ... A művészek és a szentek benső világosságát erősíti a céltudatos munka, az egész bensőt fölajzó fájdalom és a hidegver ej téli:ű halálfélelem (agónia). Egyébként a munka, a fájdalom és az agónia magának az imádandó GONDVISELÉSNEK is büntisztító és személynemesítő eszközei. Nem kell félni tehát az állandó munkától, a súlyos betegségtől, sőt: a halálraválástól, a haláltól sem. — Akinek fogadalma van, hogy mindig a nehezebbet óhajtja választani egy emberéleten át, annak minden valószínűség szerint érzelmei sem vaksiak, hanem a kegyelemfénytől világosak és világítók az öntudatban és az éntudatban. Mert a céltudatos érzelmeknek, de főképen az 2*