Fr. Oslay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1936)

III. Könyv. Isten van. Oroszlán-élőlénynek szárnyain által. - 14. Lehetetlen a hataroltak végtelen láncolata

269 testünkben, lelkünkben, képességeinkben végeseknek mérettünk ki, mégis van valamink, amely nem türi a mindenoldali lezáródást. S ez a szellemi életfolyamatunk, amely törve-zúgva hömpölyög a mindenen át, míg a végtelen Fényóceánba nem szakad bele; de ott is a Végtelenben tovább mélyül-magasztosul a tapasztalattal, noha sohasem lehet végtelenné... Ez is igazolja, hogy az emberi élet az Alfából szakadt s az Omegába tör. Szellemi életfolyamatunkban benne van az isteni pulzus. — Aki ezt nem érzi, annak még nem bontakozott ki az ötödik, az eszményi szárnya ... A túl-önérzetes ember, vagy más szavakkal, a gőgös és kevély egyén nagyon szánalmas alak. Nem tudja, hogyan is fitogtassa azt a kevés sütnivalóját. Láttam olyan egyént, aki homlokára ütött e szavakkal: Úristen, minek adtál annyi észt, hogy senki sem bir vele, sehol sem használhatom ki eléggé... így csak az beszélhet, aki annyira korlátolt felfogásában, hogy még saját képességeinek korlátolt voltát sem látta be; aki még nem elmélkedett afölött, hogy lelkében, még Istenében — ha ugyan odajut — sem lehet végtelenné. Olyan ez, mint Júdás. A hét-főbün rabja. Egyiket a gőg, másikat a pénzvágy; ismét másikat a bosszúvágy, illetőleg a testi ösztön teszi tönkre s a szánalmasok mégis Aesopus békái maradnak, amelyek nem birják ki, hogy az ökör nagyobb határoltságban éljen, mint a felfúvódó béka.— «Por és hamu vagyunk»...