Fr. Oslay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1936)
I. Könyv. Általános előismeretek. - 1. Valláserkölcs lényege
19 eszméje és terve, benne van a teljes VALLÁSERKÖLCSÉLET eszménye. BÖLCSELET a szellemi élet megjelölésére mindinkább általánossá teszi a lelkiélet vagy a lélek élete elnevezést, ami helyénvaló is (Kornis Gy. Lelkiélet. I— III.). Ezért szükséges, hogy a lélek benső kegyelmi életének megjelölésére véglegesen a hagyományos valláserkölcs-élet, vagy röviden Vallásélet leszögezésében állapodjunk meg. A vallás szó az Isten és a lélek közötti kapcsolatot jelenti — objektive. Az erkölcs a kötelességtant és az erénytant; az élet pedig jelenti a benső, szubjektiv fejlődő menetet. így a Vallásélet szóelemzés alapján, teljesen azt jelentené, amit a vallás és az erkölcs lélektana velünk közölni szeret, és ami bennünk tudatlanultudatosan az eszmétől az eszményig folyik. Világos, hogy a Vallásélet lényegesen többet, mélyebbet és bensőségesebbet jelent, mint a valláserény. Ez a külső liturgiát élő vallásos egyén erényét jelenti — az pedig; vallás-életét élő azaz valláslényeget élő személyt különbözteti meg. A Valláséletnek állandó használata megteremti a köztudatban, hogy ez élettökéletességet jelentsen. Sőt a Valláserkölcsélet többet jelent, mint amit jelentenek a sarkalatos, az isteni erények önmagukban, vagy öszszességükben. B— A Valláserkölcsélet lényegét legcsattanósabban a logikai definició adja: a Vallásélet az Isten-sze retetnek ismerete és átélése. A logikai meghatározás szerint a Vallásélet lényege a szeretetben áll. Istenszereteten itt nem holmi érzéki szeretetet értünk, hanem akarati, cselekvő, érzelmi Isten-szeretetet. 2*