Fr. Oslay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1936)

II. Könyv. Jelenéskönyvi élőlények nyomain. - 16. Tulok-élőlénynek V. szárnya

159 de nem égetnek; tűznek, de nem tüzelnek, világítanak, de nem világoskodnak; fénylenek, de nem fényeskednek; ragyognak, de nem ragyogtatnak; azaz elemi, de nem egyetemes adottságuak... De hát kihez menjünk? Ki tudja kigyújtani szárnyunk szemeit? Ez a kérdések-kérdése... Ahhoz menjünk, aki mondotta: «Jöjjetek hozzám, akik sírtok, és fáradva vagytok és én megenyhitlek titeket». — «Fiam, add nekem a szívedet». — «Ne féljetek, béke veletek; Alleluja!» — «Én vagyok az út, igazság és élet!» — «Jer, kövess engem». — «Példát adtam nektek». — Eszményi örök támlásokat csak Krisztus adhat a népnek, a köznek. — Ó milyen boldog lehet az, aki Jézus gyermekének, barátjának, jegyesének érezheti magát.... C— De az eszményi Szárnyról ne beszéljünk saját szavainkkal, ezek csak gőgicsélések az eszménybirodalomban. Adjuk át ebben a birodalomban a szót és mondatfűzést a Szentléleknek, aki az Apostollal az Eszményt így íratta le: «Ismét mondá tehát nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy én vagyok a juhok ajtaja. Mindnyájan, akik csak előttem jöttek, tolvajok és rablók, de nem hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó. Aki énrajtam keresztül megyen be, üdvözül; és bejár és kijár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és minél több legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres pedig, és aki nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, látván a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut; és a farkas elragadozza és elszéleszti