Fr. Oslay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1936)

14 hogy meg mertem kérdezni: «Mi ragadta meg főpásztori szívét a Mária gondozónővérek életéből, hogy oly sok dicsérettel halmozta el őket»? «Megmondhatom, páter, ha ezt tőlem óhajtja hallani. Három jellegzetességet látok bennük: ferencesen természetesek, evangéliumosan szerények — alázatosak és kálváriásan hősök. Legyen gondja, hogy e három jellegzetessége mindenkorra megmaradjon». — Csak ez kellett, gondoltam és éreztem, kötelességegészemhez, súlyos gondomhoz!... Szeretett nővéreim! Életükért mindent-mindent megteszek, amit Isten Hétfáklyájának fényénél, szegénységem alapján, megtehetek. Ezt a mindent és mindenemet betűkbe préselem — objektíválom hogy vele sas-magasan tartsák szellemüket és életüket, mert csak ezzel lesznek képesek evangéliumosan szolgálni, mosogatni a sivár helyzetbe került testvéreinket. Mert a lelkimagasság a mélységgel és a lelkimélység a magassággal karbafonódva jár. Tehát ,akiben az egyik hiányzik, a másik sincs otthon. Lélekben, a tulajdonságok kölcsönös egymásban vannak; egymást átitatva, egymást átszínezve léteznek. Kötelesség-egészem, súlyos gondom emeli összes erőimmel Mária nővéreimet az apokaliptikus i44 ooo fehérruhás és a pálmás megjelöltek közé, akik a vének és az élőlények között a trónon Ülő és a Bárány előtt arcraborultan imádják Istent: Amen. «Ezek után láték négy angyalt a föld négy szegletén állni...» (Jelenések K. 7. 1—12.) Isten szent kegyelméből: Istenből faJtadó és Istenbe szakadó istenszeretetnek — «Az élet élővizének» — folyamát alázatosan nyújtom enyéimnek