Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

XIV. Szívesen elmélkedjünk Krisztus kínszenvedéséről?

Fia halálán kívül, semmi ellenértéket nem kíván. A. földi dolgok azonban folyton kicsúsznak kezünk közül, birtoklásuk pedig rengeteg gonddal, munkával és szorongással van egybekötve. Legföljebb az bírja teljesen a földet, aki mindent megvet. Még csodálatosabb, hogy az a lélek cselekszik így, akit a test nem kényszerít, csak esetleg kissé elhajlít. Míg a testnek és kívánságainak önként veti alá magát, Istennek, — jóllehet javára szolgálna, — se buzdítás, se ajándék, se sugallat hatására nem akar engedelmeskedni. Pedig ha nem lenne gonoszabb valamennyi állatnál, Istent, — hasonmását, — mindenek felett kellene szeretnie. Ha tehát testet szeretsz, Krisztus testén kívül egyebet ne szeress, mert ez áldoztatott fel érted és az egész emberi nemért a kereszt oltárán. Forgasd hát folyton szívedben szenvedését, ez majd felemeli értelmedet, és megmondja, miként kell gondolkodnod, érezned és cselekedned. Feltüzel a szenvedések elviselésére, megtanít elviselni, sőt kívánni a szenyedést és megvetetést. Ó, kívánatos szenvedés, ó, csodálatos halál! A halál éltet, a sebek gyógyítanak, a vér fehérre mos, a szenvedés gyönyört okoz, az oldalak megnyitása pedig — szívet szívvel egyesít! De még tovább is csodálkozhatsz, mert az elsötétült nap jobban világít, mint máskor, a kioltott tűz jobban lángol, a gyalázatos halál pedig dicsőséget ad. — Ó, mily bámulatra méltó, hogy a kereszten szomjazó