Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

X. Lángoljunk Isten ügyéért!

szolgálatodért és mulasztásaidért pedig bána­tos szégyenkezéssel súlyos büntetést szabnál magadra. Mit mondjak még? Minél tökéletesebb leszel, annál jobban szégyenkezel és bánkódol gyarlóságaid miatt, és szereteted tüzében folyton nagyobb vállalkozásokba kezdesz. Is­ten ügyéért égő buzgóságodnak semmi sem lesz elég: minél többet teszel, annál éhesebb leszel. Mily csodálatos a szeretet heve! Szét­árad, és végül végnélkül való jutalommá vá­lik. Biztos vagyok benne, hogy buzogni fog szívedben a szeretet tüze, gyűlöletes lesz szá­modra az álom, és mindaz, ami csak egy pil­lanatra is elvon az Isten-szolgálattól. Maga­dat mégis lanyhának találod, másokat pedig készségesnek látsz; az előbbin szomorkodol, az utóbbin pedig örülni fogsz. „Az ember szíve fölfuvalkodik, de Isten fölülkerekedik." 1) Míg ugyanis szíved kicsi­nyes és evilági lesz, addig a csekély és köny­nyű szolgálatot nagy és súlyos tehernek ér­zed, és amit egy közönséges barátodért szí­vesen megteszel, azt az Istenért csak vona­kodva leszel hajlandó elvégezni. így, ami édes és szeretetreméltó, azt keserűnek, ami keserű, azt édesnek ítéled. A beteg szem, mivel nem bírja elviselni az Igazság Napjának fényét, inkább sötétségben jár. Dicsekedni fogsz bű­neiddel, és nem tudod, hogy az ördögök meg majd veled dicsekednek. Lustaságból karba teszed kezedet, és a dicsőség nyarán majd koldulni kényszerülsz." 2)

Next

/
Thumbnails
Contents