Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

VIII. Miként részegül meg a szemlélődő lélek a Teremtő szeretetétől?

mára, mert ellankadsz a szeretettől.

3) Hogy milyen zokogással, sűrű könyhullatással és szorongással futsz majd Szerelmesed után, szinte kimondhatatlan. De mily csodálatos a szeretet részegsége! Észre sem veszed, hogy amikor keresed, már meg is találtad éppen azzal, hogy keresed. Mit gondolsz, szerető lélek, mit tesz majd Szerelmesed? Vájjon tovább is rejtőzködhetik? Nem! Édességes Vőlegényed hamarosan újra mutatkozik. Te pedig félő tisztelettel bár, de égő hévvel átöleled, hisz oly sóvárgón kereste a lelked. — Meglásd, mily bőséges vigasztalásban lesz részed. De halld csak, Urunk kedvese! Mihelyt biztonságba helyezkedel, újra eltávozik tőled, te pedig még az előbbinél is nagyobb hévvel törtetsz utána. Mit mondjak még? Ezt mindaddig ismétli, amíg gondoskodásodban minden gyanússá nem válik előtted, és föl nem hagysz biztonságoddal. De halljad csak, boldog lélek, hogyan bánik veled Szerelmesed! Mihelyt nyugalomra térsz vele, legédesebb borával kezd itatni. Az édesség felkelti vágyadat, Ö meg még bővebben ad innod; ha tovább is könyörögsz, jóságában még bővebben kiszolgál. Mit mondjak? Nem tudsz kielégülni, míg csak meg nem ittasulsz a borfürdőben. A gyakori és túlságos ittasultság után pedig majd megtudod, hogy Isten engedelme folytán álom vagy elragadtatás következik-e.

4) Szinte hihetetlen bőkezűséggel halmoz el az Űr! Arról azonban soha se feledkezz meg, hogy te, a