Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

VII. Gondolataink helyes irányítása

elfordult tőled, űzd el, és ne foglalkozz vele. Félj, de annál inkább magasztald Isten jóságát, bízzál Krisztus sebeiben és a Szűzanya kegyességében. Oly mérhetetlen, ugyanis, az Isten irgalmassága, hogy ha a te lelkedet terhelné mindaz a bűn, amit az emberek valaha elkövettek, vagy ezután elkövetnek, még azt is felülmúlná irgalma, és ha hozzá térnél, kegyes bőkezűségében mindezt megbocsátaná. Ha az iránt támadna kételyed, hogy a kegyelem állapotában vagy-e, kétségtelenül van okod félelemre. De vigyázz! egyik részre se dönts föltétlen bizonyossággal,

1) hanem munkálkodj hűségesen és bízzál az irgalmas Istenben. Ha így cselekszel, és úgy látod, hogy mindenünnen a bűnök éjtszakája veti reád árnyát, fájdalmadban majd az irgalom forrásához hajtod homlokod, fény gyúllad a sötétségben,

2) és az Isten jóságos édessége felemel az égiek szemléletére. Ott a boldogság tengerében elmondhatod a prófétával: Az éj napfényre hozza gyönyörűségemet.

3)