Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

III. Hogyan kell elnyomnunk a kísértést, amelyet az isteni előrerendelés illetve előretudás támaszt a lélekben?

esdje ki bűneim bocsánatát. Nem űzhet el, hisz' őt mindenki a kegyesség forrásának mondja. Az irgalmatlanság ismeretlen előtte, és semmit sem tud megtagadni a szenvedőtől. Nem hiszem, hogy éppen miattam változtatná meg eddigi szokását. Ezért Mária résztvevő szívével — ha szabad azt mondanom — Fiát is megelőzve siet nyomorúságom segítségére, és egyetlen Fiát hamarosan kiengeszteli helyettem. így három menedékem is van, s ez, mint valami „hármas kötél, el nem szakad egyhamar."

0) Ha pedig Isten rendelése folytán az örök hazában az angyalokkal kapom ki osztályrészemet, akkor már most is angyali s nem emberi életet kell élnem. Egészen át kell magam adnom annak, aki jutalmul önmagát készítette nekem; elégedjem meg vele és ne kívánjak egyebet. Mert igazságos az Űr, és ha mást keresnék rajta kívül, méltán megneheztelhetne rám, és az előbb még jóságos tekintetét haragosan és ítélet-mondón fordítaná felém. Tehát végül így hallgattasd el a sátánt: Bármi történjék is velem a jövőben, én kitartok az Isten szolgálatában. De jaj neked! te nem vagy képes szolgálni oly hatalmas Űrnak, s édes jelenlétét sem élvezheted többé!