Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

I.Miként válhatunk mindig tökéletesebbé és Isten előtt kedvesebbé?

kedjem, és kegyességednek mindig ájtatos szívvel hódoljak. Amen. Imádság a szenvedő Jézushoz. Uram, Jézus Krisztus, sebesítsd meg szívemet sebeiddel, részegítsd meg lelkemet véreddel, hogy bármerre fordulok is, mindig a te megfeszített képedbe ütközzem, és mindent, amire tekintek, véredtől lássak pirosnak. így majd feléd irányzott lelkem rajtad kívül semmit se talál, és sebeidnél egyebet seholsem lát. Abban találjam vigasztalásomat, ó, Uram, hogy veled együtt kapok sebeket; bensőséges fájdalmat pedig az okozzon, hogy nem te töltöd be lelkemet. Ne nyugodjék meg a szívem, jó Jézusom, míg téged, életem központját meg nem talál; nálad térjen nyugovóra, s nálad érjen végcélba minden vágya. Amen.