Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

XXI. Felebarátainkhoz való viszonyunk

XXI. Felebarátainkhoz való viszonyunk. Felebarátaid iránt az a kötelességed, hogy valamennyit tekintsd úgy, mint tenmagadat. Ha ezt jól szívedbe vésed, úgy kívánod majd javukat, mint a sajátodat, örök üdvösségüket pedig, mintha csak a tiédről volna szó, aggódó imával és buzdításokkal igyekszel előmozdítani. Mikor jót mondanak vagy cselekszenek, úgy örvendezel, mintha magad mondtad vagy cselekedted volna, ha pedig bűnbe vagy egyéb lelki bajba esnek, velük szomorkodol, s amennyire rajtad áll, azon munkálkodói, hogy a rossztól elforduljanak és a jó útra térjenek. Ha testi szenvedés gyötri őket, a nagyobb jutalom reményében még odaadóbban szolgálsz nekik, mint hasonló esetben magadnak. Ha pedig szóval vagy tettel megbántanak, éppoly kevéssé törődj vele, mintha te magad mondottad vagy tetted volna magadnak; inkább örülnöd kell, mert így nagyobb érdemeket szerezhetsz. Amikor meg te beszélsz vagy teszel valami jót, éppúgy ne kérkedjél vele, mintha más tette vagy mondotta volna; s ha valami külső hibát követsz el előttük, azt is vedd úgy, mintha senki sem látta volna rajtad kívül. Abból, hogy mindenkiben önmagadat lá-