P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

Szent Ferenc súlyos megpróbáltatása

amerre elhaladt, a lelkek úgy hajladoztak a kegyelem fuvalmában, mint a kalászok a szélben. Az aratás hatalmas volt, a kereszténység megújhodott. Müve befejezéséhez hiányzott még, hogy művében keresztre legyen feszítve, mint Mestere, Akit mindenben követnie kellett. Pompás és finom érzékenységével csodálatosan a szenvedésre volt faragva. Mindenekfölött magányosnak teremtette az Isten. Sohasem értette az embereket, sohasem tudta úgy látni őket, mint amilyenek. Az alantasság, az egoizmus, a gyávaság számára idegen volt. Ő sohasem számított és nem is sejtette, hogy mások azt teszik. Ebben rejlett ereje, ez a tisztaság tette őt rettenthetetlen, eszményi prédikátorrá. Ebben rejlett gyengéje is, mert minél magasabbra lendítette az embereket, azok annál gyorsabban érezték meg a csúcsok terhét és annál nagyobb kísértést éreztek, hogy onnét minél előbb lejöjjenek. Főleg azoknak az esete volt ez, akik szép nekilendüléssel a végsőkig követték őt. Inkább angyalok, mint emberek számára írt szabályt adott kezükbe. Egyesek hamarosan megérezték annak terhét és sóhajtozni kezdtek, később zúgolódni. És Ferenc szomorúan látta, mint ássák alá művét éppen a fiai. 96