P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

Szent Ferenc kereszteshadjárata

zek között hajtotta végre. Elég szükségesnek mutatkozott ez, mert közelről szemlélve a katonai élet nem mindig a legépületesebb. Különösen hosszú hadjárat idején és olyan távoli országban, mint Egyiptom. Keresztesháború! Szép szó és nemes vállalkozás. Ferenc csak ilyennek ismerte. Mennyire szenvedhetett, amidőn a tiszta álomból felocsúdva a valóságot szemlélte. Mindazonáltal, számtalan lovagot hódított meg, akik csuhával cserélték fel a lovagi páncélt. Majd Melek-el-Kamel szultánt kereste fel Ferenc. Csodálatbaejtő ártatlanság és bátorság! Gondoljátok csak el, amint a csata hevében, előzetes jelentés nélkül, egész egyszerűen átmegy a muzulmán vonalba a rettenetes vezérhez, aki minden keresztény fejért egy dukát aranyat ígért! A legcsodálatosabb talán az, hogy miután a katonák részéről mindenfajta bántalmazást, gyalázást végig szenvedtek, a szultán fogadta a bátorszívű Ferencet halálrarémült társával. Krisztus kis Szegénye felkeltette maga iránt a szultán érdeklődését. A „hívők feje" annyi lelkes meggyőződést, jóindulatú megértést tanúsított iránta, hogy barátja lett, asztalához ültette. Bár Ferencnek nem sikerült őt megtérítenie, ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle: „Könyörögj értem Istennél, hogy a Neki legjobban tetsző vallást megismerhessem." Ma ez az eljárás egyáltalán nem lenne hő72