P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

III. Ince álma

Pontosan azt mondták, amit mondaniok kellett, aminek a legnagyobb szükségét érezte az akkori világ. A városállamok, az államügyek, a kereskedelem, a spekuláció, az újgazdagok, a fényűzés, az élvezethajhászás s mindannak a korát élték akkor, ami felejteti az egyedül szükségest és Isten országától elfordítja a szíveket. Ferenc pedig, az Evangelium alázatos hőse, kora társadalmát csodálatosan felemelte. Ince álma valóra vált. A történelem megismétli önmagát. Tizenharmadik, vagy huszadik századbeli-e ez a kép? A Mammonnak és a Béliálnak ugyanazon uralmába estünk és még nagyobb arányban. A mérhetetlen elfelejtkezést az egyedül szükségesről, amelyet különféle ügyek és élvezetek teremtettek a szívekben, az általános romlás követi. A kiábrándult, nyugtalan, szomorú, neuraszténiás világ pedig újra aggódva várja a fáklyahordozót, a szabadítót. Hét század távolságából III. Ince pápa visszhangjaként egy másik pápa

1 szava csendül fülembe: ,,A ferences szellem elterjedésével mentjük meg a világot." Szent Ferenc jöjj el közénk újra. Ments meg minket még egyszer. Olyan nagy szükségünk van Rád! Napjaink embere Te vagy! 1 XIII. Leó. 61