P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

„A Nagy Király hirnöke vagyok!"

darak repkedtek és vidáman daloltak. A fakadó új élet megrészegítette őket. Amerre Ferenc haladt, a vízmosta sziklákon a vörös tücskök valóságos tűzijátékot rendeztek. A szeráfi szent pedig a teremtés e nagyszerű ünnepébe, ihletett lelkének még ragyogóbb ünnepét vitte. A hőn Szeretett új üzenetét. Királya azzal a küldetéssel bízta meg, hogy hirdesse a jó hírt az embereknek, legyen a földön a királyi Szegénység hírnöke. A sűrű bozótból hirtelen rablók bukkantak fel. Ferenc félelem nélkül nézte őket. Mosoly lebegett ajkán. Ügy tekintette őket, mint apostoli küldetésének első javadalmasait. — Állj! — kiáltották. — Ki vagy? — A Nagy Király hírnöke vagyok! Amazok nevetésben törtek ki. Bolond ez! Nincs itt semmi rabolni valónk. Beérték azzal, hogy a hóval teli árokba dobták. Ferenc felkelt és még szebben énekelve folytatta útját. A szegénység vidámsága! Béklyóitól megszabadult szív szabadsága! Miért is tesszük életünket olyan bonyolulttá? Annyi álszükségest teremtettünk a magunk számára, annyi dolgot tartunk nélkülözhetetlennek, hogy életünk már csak egy sokszoros rabszolgaság. Ferenc, Te a szegénységnek és az igazi örömnek szentje, könyörülj a modern emberen, 45