P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

Éljük az Evangéliumot!

hogy elközelgett a mennyek országa ... Ne legyen aranyatok, se ezüstötök, se pénzetek övetekben, se táskátok az útra, se két köntöstök, se sarutok, se bototok, mert méltó a munkás az ő élelmére." Annyira megszokottá vált számunkra az Evangélium. Százszor és százszor olvastuk és hallottuk ugyanazokat a szavakat, azokat a rendkívüli tanításokat és már alig hatnak ránk. Semmit sem jelentenek nekünk, mert nem kívánunk semmit. Nem keressük a kincset, amelyet magukba zárnak, sőt szívünk gondosan elzárkózik a kegyelem elől. Isten szól hozzánk és mi nem halljuk öt. Ferenc számára az Evangelium fénysugár volt: a várva-várt újabb hívás, Isten akarata, az Isten Igéje által. „Íme ez az, amit kerestem, ez az, amit szívem régóta áhított" — kiáltott fel. Köpenyét, saruját, botját azonnal az árokba hajította, csak tunikáját tartotta meg, mésszel nagy keresztet rajzolt rá és kötéllel övezte magát: Keresztes lovag lett. Íme a gesztus bájos önkénytelensége, a Szeretet kívánsága szerinti pontos és gyors engedelmesség, a Mester szava iránt való teljes tisztelet. Ezek segítségével találtad meg, fenséges kis Szegény, a Krisztus által hozott életformát, az egyetlen igazit, az egyetlen ízig-vérig 42