P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

„Ó, Szeretet, Te megsebezted a szívemet!"

tyolozta: Ferenc a kereszten látta hőn Szeretett­jét. Patakzott akkor a könny szeméből és végig­égette arcát. Szent részvét járta át szívét-lel­két. Amint a mezőn bolyongott, sírva és zokogva, mint az, akit súlyos csapás ért, emberekkel ta­lálkozott össze. Mikor azok szomorúsága oka felől tudakozódtak: „Sírok — szólt könnyben úszó szemmel — mert keresztre feszítették Sze­relmemet." Vissza-visszatért barlangjába, hogy elrejtse végtelen fájdalmát: az övé lett az isteni fájda­lom és övéi lettek Krisztus stigmái, amelyeket már megsebzett lelkében hordott. Az akarat megegyezését nyomon követte a szív megegyezése: a szeretet, amely két szívből egyet alakít, hogy együtt szenvedjen, hogy együtt örvendjen. Szent Szeráf, a részvét a leg­nemesebb és a legönzetlenebb érzelem, Szerel­meddel azonosított Téged. Megfeszített képe belevésődött szívedbe, koronája megsebezte homlokodat és elszenvedted minden kínját. Túlságosan önzők vagyunk mi ahhoz Jé­zusom, hogy a Te fájdalmadat így a miénkhez kapcsoljuk. Ügy véljük, éppen elég a sajátun­kat elviselnünk, sőt túl sok is. Ezért zárkózik el szívünk szenvedésed elől, megkeményedik és érzéketlenné válik. Mégis Te, a Szeretet, Aki­nek nem kellett volna szenvedned, Te a legcso­36

Next

/
Thumbnails
Contents