P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

A hősies csók

volt gyűlöletesebb. Ösztönszerűleg menekülni akart, de a hallott szózat visszatartotta. ,,Amit gyűlöltél. .Ah, tehát ez lenne az? Nos . . . Kedves Ferenc, milyen szép voltál ebben a pillanatban. És ez volt az igazi elhatározó aktus, a pálfordulat, nemcsak a szívben, hanem a tettben; az élet valóságában is. Látom szépmetszésű finom ajkadat, amint nehezen közeledik a piszkos száj felé. Látom rémülettől tágranyílt szemedet, undortól borzadó szívedet és megmerevedett akaratod megtörését. Látom a gesztust, ami végül mégis csak megtörtént. Ez az érintkezés.... Ö csoda! Valóban igaz, hogy Isten nem csalt meg Téged, íme olyan édesség töltötte el testedet, lelkedet, hogy ajkad szerelmet szürcsölve időzött a bélpoklos ajkán. Íme első szerelmi csókod Jézusnak, a Megfeszítettnek, Akit csak a kereszten ölelhetünk. Eltűnődöm. Hölgyeket látok, akik órákhoszszat illatosítják és festik magukat, urakat, akik a coctail végnélküli poharazgatása közt élvezik finom szivarjaikat és akik bizalmas érintkezéseiktől igyekszenek távoltartani minden kellemetlent és visszatetszőt. Azok a becstelenségek jutnak eszembe, ahová a csókot, ezt a szent dolgot taszították. Nézem a föld színén mindenfelé a kényelemnek azt a győzelmét, amely barbár civilizációnk utolsó kiáltása . . . Magamban mondogatom, hogy valóban utat tévesztettünk 27